Talán emlékeznek még a Haverok című norvég film plakátragasztójának tündöklésére. „Az Európa-szerte nagy sikert arató alkotás hőse itt él köztünk, a legszürkébb hétköznapokból kerül a képernyőre. Egészen pontosan: a létra csúcsáról a stúdió bőrkanapéjára” – olvashatjuk.
Hogy miért is jutottak eszembe a fenti sorok? Nos, a hétvégén időközi országgyűlési választás volt Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. választókerületében. Dr. Koncz Zsófia kormánypárti jelölt győzött a Jobbik vezette összellenzéki jelölt, Bíró Lászlóval szemben. Arról, Bíró hogyan sértette meg a zsidó és cigány honfitársainkat, sokat olvashattunk, nem ragoznám a ragozhatatlant.
Fotó: Facebook
Inkább arra fókuszálnék, hogy a jobbikos jelölt mellé odaálltak a helyi pajtások, bocsánat rajtások is, a jobbikos Kálló Gergely, szűkebb hazánk országgyűlési képviselőjeként regnáló plakátragasztó fiú „vezetésével”. És akkor mi van? – mondhatják. És a kérdés jogos, ám a kállói vasakarat nem nyugodott, mindent hátra hagyva – mint egy zsoldos – rohant plakátot ragasztani, agitálni, kampányolni Borsodba. És akkor mi van? – kérdezhetik újra. Nos, az van, hogy nem elég csak pózolni Tankhilevich vasműs vezetővel, mert eközben a Dunaferr dolgozóinak döntő többsége – törvénysértő módon – nem kapja meg időben jogos fizetését, és a környezetvédelmi előírások betartatása is elveszett a korábbi kállói kampányígéretek tengerében, ha úgy tetszik földjén.
Olvasom a Bíró-féle „bontsuk le a kétharmadot” jobbikos, és a Koncz által preferált „folytassuk a megkezdett munkát” kormánypárti kampányszlogeneket. Az egyik a rombolást, a másik a folyamatos fejlődést helyezi előtérbe. Persze azért ne szakadjunk el a bontástól, mint folyamattól, hiszen helyi emberünk távol körzetétől meg is kezdheti ezt azzal a plakáttal, ami a feje felett van, és nem is kell olyan messzire vinnie, ha figyelmesen szemléljük a mellékelt fotót.
Szerző: Várkonyi Zsolt Forrás: duol.hu
