Connect with us

Gasztro

A teffből készülő injera – kalandjaim Etiópia konyhájában

mm

Published

on

Etiópia számomra a szélsőségek országa.

Vannak megdöbbentően szegény és hihetetlenül gazdag részei. Vannak kimondottan lelakott, lepusztult és csodálatosan gondozott, gyönyörű területei. A városokban a nyüzsgés ellenére alig van már élőlény az emberen kívül, miközben a vadon elképesztően gazdag élővilággal bír. Valaha Etiópia egy kimondottan fejlett és sikeres ország volt, manapság a világ egyik legszegényebbje, ami ellen a maguk módján tesznek és az utóbbi időben komoly fejlődést produkáltak.

Történelmük során volt részük szinte mindenben.

Az írás szerint már négyezer éve élnek itt emberek. Háromezer éve nagyon fejlett társadalmuk volt.

A IV. századtól keresztény országgá vált.

A VI. században Jemen is hozzájuk tartozott, így nagyban hozzájárultak a VII. században kialakuló iszlámhoz. Kicsit később, az iszlám terjedése következtében Etiópia, a térségben egyedüli keresztény államként elszigetelődött és hanyatlásnak indult. A XVI. században segítségükre voltak a portugálok és újabb hatalmas fejlődésnek indultak.

A XVII. században kiűzték a nyugati keresztényeket.

Ismételten elszigetelődtek. A XIX. századra megerősödtek és képesek voltak visszaverni az olasz gyarmatosítók támadásait.

Az I. Világháború idején függetlenek maradtak.

A 1930-as években az olasz fasiszták támadták őket és sikerült elfoglalniuk Etiópiát. Az olaszokat az angolok űzték ki és visszaadták a hatalmat az etióp uralkodónak.

Az akkori etióp uralkodó, bizonyos „ő császári felsége Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp Királyok Királya és Isten választottja” hős volt az afrikai emberek szemében. Rokonságban állt az izraeli Salamon királlyal és Sába Királynőjével is, aki az akkori Jemen területén uralkodott. A jamaicai rasztafárik istenként tisztelték. Szóval nem semmi volt a pasas. 😊

Részt vettek az Afrika Unió (van erre utalás a Gran Canaria témájú cikkemben) megalakításában, aminek a központja az etióp főváros, Addisz-Adeba.

Hailé Szelasszié császár azonban képtelen volt jól kormányozni. Megjelent a korrupció és az éhínség. Ennek folyományaként 1974-ben a szélsőséges baloldali csapatok megdöntötték a hatalmát és az ország a Szovjetunió patronáltja lett. Ennek következtében újabb hanyatlás, újabb éhínségek és polgárháborúk alakultak ki.

1977-ben Szomália megtámadta Etiópiát.

Kubai és orosz segítséggel sikerült győzelmet aratniuk, de a belső problémák miatt az éhínség és az eritreai, tigeri gerillaharcok nem csökkentek. Az éhezőkről szóló borzalmas képek ekkoriban kezdtek megjelenni tömegese az álszent világban. Álszent, ugyanis pár koncerten túl nem sok segítségre számíthattak senkitől, hiszen menet közben a Szovjetunió is széthullott. Így egyedül maradtak a problémáikkal.

1993-ban egy népszavazás keretében elengedték Eritreát, amelyik országgal 1998-2000 között határháborút vívtak.

Etiópia egy gazdaságilag fejletlen ország, erős hadsereggel. Nemrég a szomáliai konfliktusba avatkozott be. Etiópia a Szomáliföldön található kikötőket használja.

Az etiópok mezőgazdasága a magasági övek jellegét mutatja.

Geológiáját tekintve a második legmagasabban fekvő afrikai ország. Több, mint fele 1200 m felett van. A központi Etióp-magasföld 2500 méteren hullámzik és gyakoriak a 4000 méter magas hegyek. Az ország többi része gyakorlatilag elsivatagosodott. Ez a földrajzi környezet határozza meg a mezőgazdaságát is.

Az 1800 méternél alacsonyabban fekvő részekre a nomád pásztorkodás a jellemző. 1800-2500 méter a földművelés helyszíne, a 2500 méter feletti részeken az alacsony színvonalú állattartás van jelen.

Az etióp gazdaság alapja a mezőgazdaság, amit hátráltatnak a fagyok, a szárazság, az erdőírtásokból adódó talajerózió. Az állattartás termőföld javítására alkalmas melléktermékét eltüzelik és nem a földet gazdagítják vele, ahogy a gazdasági hírekben olvasható. Így aztán viszonylag korlátosan tud a mezőgazdaságuk fejlődni.

Miközben az etióp vízenergia kihasználtságában van hova fejlődni, komoly probléma az ivóvíz hiánya.

Az energia felhasználásuk nagy részét a vízenergia adja. A villamosenergia felhasználásuk 40.000.000.000 kWh, aminek 92%-a háztartási, 4%-a közlekedési, szállítási és kb. 3%-nyi az ipari felhasználás. Mindez egy közel 100 milliós országban úgy, hogy a lakosság alig fele jut csak elektromossághoz.

Összehasonlításul, Magyarország villamosenergia felhasználása 40.000.000.000.000 kWh. Ami önmagában kb. ezerszeres különbség, de ha lakosság arányosan nézem, akkor nagyjából 10000-szer annyi villamosenergiát használunk mi magyarok, mint az etiópok.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az ismétlődő szárazság és a földhasználat megváltozása miatt a rossz talaj jelentős CO2 kibocsátó, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz.

Az iparuk nem jelentős, pedig sok ásványkincsük van.

Nemesfémeket alig bányásznak. A gyáriparuk fejlődik, de jelenleg alig képes, sőt bizonyos esetekben képtelen a belső piaci igények kielégítésére.

A GDP kb. 40 %-át az élelmiszeripar adja. Jelentős még a kézművesség és a textilipar. A teljes acéliparuk az egy szem Dunaferr teljesítményének töredéke. A cementiparuk a saját felhasználásuk egyharmadát képes kielégíteni.

Miért írtam le mindezeket?

Mert az emberek az ilyen körülmények ellenére is vidámak. A termékenységi rátájuk 4 felett van. A magyar adat, az utóbbi évek növekedésével nagyjából 1,6.

Mert ott vannak a multik, hiszen bárhol lehet vásárolni nyugati terméket (legyen az cukros lötty, vagy méregdrága kütyü felesleges funkciókkal), a mezőgazdaságuk és az iparuk nagymértékben elmarad a világtól és a fenntarthatóságtól.

Mert jelentős lehetne a vízenergia termelésük, mégis alig van ivóvizük.

Mert a mezőgazdaságuk erősen korlátos, mégis komoly gond az erdőírtásból adódó erózió.

Mert bár az egyik legszegényebb ország a világban, mégis erős a hadseregük és gyakoriak a konfliktusok, amelyek nem kevés pénzbe kerülnek.

Az etióp konyha alapvetően a helyi alapanyagokra támaszkodik.

Az etiópok nagyon vallásosok, szerdán és pénteken nem esznek húst. Viszonylag sok zöldséget fogyasztanak a marha és a csirke mellé. Arról nem tudok, hogy sertéshúst, vagy halat fogyasztanának nagyobb mennyiségben. A legnépszerűbb ételük az un. wot, ami leginkább egy fűszeres, zöldséges pörkölt, raguétel. Kétféle fő fűszerezési stílus létezik. Az egyik a csípős paprikás, ennek neve kaj, a másik a kurkumás, amit alicsának hívnak.

Jellemzően kézzel esznek, ami nekem nem ment és bizony evőeszközt kellett kérnem.

Nem nagyon lepődtek meg, amikor így tettem. 😊

Az általam megkóstolt ételek:

Yemesir wot: szaftos vöröslencse fokhagymával, vöröshagymával, paradicsompürével, vajjal és berbere fűszerkeverékkel.

Difin Misir wot: lencseragu hagymával, fokhagymával paradicsompürével, berbere fűszerkeverékkel.

Tikil Gomen: káposzta, sárgarépa és burgonya ragu.

Shiro wot: csicseriborsó étel hagymával, fokhagymával.

Atakilt wot: csípős ragu káposztából, sárgarépából és burgonyából.

Fossolia wot: zöldbab és sárgarépa ragu.

Duba wot: sütőtök darabkák köménnyel, bazsalikommal és olívaolajjal.

Alicha wot: marharagu kurkumával, fokhagymával, gyömbérrel és vajjal.

Key wot: berbere keverékes marharagu vöröshagymával, fokhagymával, köménnyel és paradicsomopürével.

Doro wot: berbere keverékes csirkeragu vajjal, tojással, vöröshagymával.

Dereh tibs: rozmaringos, fokhagymás, vajban sült kecskehús csíkok.

Etióp saláta: saláta friss zöldségekből, paradicsomból, berbere fűszerkeverékkel.

Az etióp menüsor, a kerek tányéron lepény van és nem szalvéta 😊

A leghíresebb ételük az injera.

Az első alkalommal meggyűlt a bajom az injerával. A színe és az állaga alapján arra tippeltem a sértő felkészületlenségemben, hogy szalvéta. Éppen időben szóltak, hogy ne az ölembe terítsem, hanem azzal egyem a fogásokat. 😊 Ekkor kértem evőeszközt, mert nekem nem megy a puha textil állagú lepénnyel és a kézzel evés. 😊 Több tucatszor kértem elnézést az alpáriságom miatt, de a végén megnyugtattak, hogy nem én voltam az első és feltehetően nem is az utolsó, aki ilyen téves feltételezés, előítélet áldozata lett.

Ekkor fogadtam meg, hogyha új konyhával találkozom, akkor inkább kérdezek, mintsem egy helytelen ötlet miatt megbántsak valakit. Többször leírtam már, hogy a gasztronómia alapvetően a tiszteletről szól. Tisztelet az étel, a szakács, a vendéglátó és a vendégek irányába.

Az injera alapja a teff nevezetű etiópiai gluténmentes gabonanövény. A világ legkisebb szemű gabonája.

A puha, habos injera

Az időterv:

Előkészítés: három nap, hiszen erjeszteni kell, a keverés alkalmanként pár perc.

Elkészítés: 20 perc.

Elfogyasztás: 30 perc, mert ez lesz majd az evőeszközünk a wot-ok elfogyasztásakor.

A szükséges eszközök:

1 db nagy keverőtál,

1 db keverőkanál,

1 db nagy serpenyő,

1 db spatula.

Hozzávalók:

½ kg teff liszt, vagy ugyanennyi teff és búzaliszt keverék,

2-3 csipet só,

1 liter langyos víz.

Elkészítés:

1. Tegyük a nagy tálba a lisztünket és keverjük el a sóval.

2. Óvatosan, apránként keverjük bele a langyos vizet, csomómentesen.

3. Letakarva tegyük hűvös helyre (15 és 22 Celsius között a legjobb).

4. A következő két napon, mindig ugyanabban az órában keverjük át és lefedve tegyük vissza.

5. A harmadik napon úgy süssük meg, mint a palacsintát. Akkor fordítsuk a serpenyőben, amikor a tetején apró buborékok jellenek meg.

6. A jó injera jellemzője, hogy puha, nem törik és az állaga olyan, mint a puha polifoamnak, sok apró buborékkal.

Hirdetés