Connect with us

Gasztro

Nyúlragu Kanári-szigeteki módon – kalandjaim közel Afrikához

Megjelent

on

A korábban megkezdett utazásom harmadik állomása a Kanári-szigetek szigetcsoport egyik népszerű tagja, Gran Canaria.

Az első állomás az Azori-szigetek, a második Madeira volt.

A Kanári-szigetek Spanyolország autonóm területe az Atlanti-óceánban, Marokkó partjaitól nagyjából 100 km távolságra. Így az időjárását Afrika közelsége határozza meg, ami hatással van a teljes élővilágára is.

A szigetcsoport már az ókori időkben is ismert volt.

Gyakran megfordultak itt a föníciai, a görög és karthágói hajózók. A XIV. századtól a sziget látogatóinak száma, az európai felfedezők miatt megnövekedett. Megjelentek a portugálok és az olaszok is. Ám teljes egészében a spanyolok hódították meg, a XV. században. A XVII-XIX. században is nagy volt a jövés-menés, köszönhetően az angoloknak, franciáknak és a németeknek. Ráadásul sokan el is hagyták a szigeteket és elköltöztek a Karib-térségbe, valamint Dél-Amerika egyes országaiba.

A XX. században váltak a gyakorlatilag megszállt szigetek autonóm területté, miután az afrikai függetlenségi mozgalmak ide is elértek. Jelenleg Spanyolországhoz tartozik.

A szigetcsoport összes szigete népszerű nyaraló-, üdülőhely, az egyéb iparágak nem is nagyon vannak jelen.

A mezőgazdasága elhanyagolható. Sok évtizeden át komoly banán termelés volt jellemző, de sajnos az itt megtermett banán az EU-ban csupán leértékelt minősítést kapott. Annak ellenére, hogy az íze kellemesebb a bolti forgalomban megvásárolható „sárga” banántól, annál zöldebb, kisebb és görbébb, tehát másodosztályú lehet csak az EU-ban. Emlékszünk még a túl görbe és pici „nem EU-s” uborka esetére, vagy éppen a humánus disznóvágás, wellness jellegű háztáji baromfitartás szabályaira? Kíváncsian várom, hogy mikortól kell felolvasó esteket tartani a hibrid kukoricáknak.😊

Az egyik egyetemi évfolyamtársam tanácsára, történetei alapján határoztam el, hogyha lehetőségem lesz rá, akkor megnézem magamnak a Kanári-szigeteket.

Ő viszonylag sokat élt La Gomera szigetén. Az elbeszélései alapján kimondottan megfogott a térség hangulata, a klíma, a szélsőséges nyüzsgés és nyugalom. A történelmi idők nyomai és az afrikai hatás alatt lévő időjárás jegyei. Kíváncsivá tett.

A közeli Maderiáról egy viszonylag kicsi propelleres géppel utaztam. A repülés ideje alig volt másfél óra és a végén egy teljesen másik világba érkeztem. A megérkezésem és a szállásom elfoglalása után azonnal autóba ültem.

Első dolgom volt felkeresni a hegyeket, a kisvárosokat.

A szerpentinek és a táj végig fenntartotta a figyelmemet. A hegyek és szakadékok között vezető kanyargó utak minősége jó, viszont a sok beláthatatlan kanyar miatt volt némi meglepetés. Útközben találtam pár kecsketelepet, árnyékolóval védett növénytermesztő farmot is. A kisvárosok tiszták, rendezettek, az emberek nem túl közlékenyek, de kedvesek.

Az egyik ilyen kisvárosban megéheztem és bementem egy pékségbe.

A pék javaslatára vásároltam a saját, családi receptjével készült specialitásaiból, amelyeket aztán jó magyar módon a parkolóban, a csomagtartóból fogyasztottam el. Hiába, az identitás az identitás. Jobb lett volna egy adag rántott csirke, de hát néha alkalmazkodni kell. 😊

A hegyi utak végén elértem egy hágóhoz, ahol csodát láttam.

Itt volt életemben először alkalmam megtekinteni azt az időjárási eseményt, amikor a hegycsúcson „átfolyik” a felhőzet, bele a völgybe, ahol el is tűnik.

A szállásomra vezető úton részem volt még egy furcsaságban.

Mivel ekkor már bőven estefelé voltunk és a naplemente közeledett, gondoltam, hogy megállok és készítek még pár fotót a tájról, növényzetről. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a naplemente bizonyos szakaszában, azon a részen, ahol voltam, minden lila lett. Lila lett a szikla, a növények, az aljnövényzet, de még a tűlevelű erdő is. Sosem láttam még ilyet.

A következő napokban a tengerpartokat, a különböző attrakciókat és szállodasorokat látogattam meg.

Az egyik ilyen kirándulásom alkalmával eljutottam egy növény és állatparkba. Érdekes volt a papagáj bemutató, vagy éppen a delfin show. Megmondom őszintén, hogy kicsit megsajnáltam az állatokat. Szerintem az összes ilyen mutatványos jószág börtönben van.

A virágok háza azonban egy lenyűgöző csoda volt.

Kb. két órát töltöttem el egyedül, a delfin show több embert vonzott, hogy az összes virágot lefotózzam. Egészen zárásig voltam, úgy szóltak rám, hogy menjek már haza. Szeretem a színes virágokat nézegetni. Szép a bazsarózsa, vagy a tátika is, de azt hiszem, hogy az orchideáknak nincsen párjuk. Ha egyszer nyugdíjba megyek, építek egy orchidea házat. Ami nyilván nem lesz olcsó mulatság, de majd 100 évesen felveszek egy 50 év futamidós kölcsönt. Aggódjon az, aki hitelezett. 😊

Egy másik alkalommal útba esett egy helyi kisvendéglő.

Egy afféle grillház. Nem bírtam ki és megkértem a chefet arra, hogy az ebédemet én magam készíthessem el a konyhájában. Ezt ő készségesen meg is engedte.

Érdekes volt látni a hegyek után a sivatagi jellegű tengerpartot is.

Nem kicsit fújt a szél, de meleg volt. Azt is mondhatnám, hogy ott volt a forró szél, csak éppen Surda hiányzott. 😊

A hegyek és a tengerpart után tettem egy nagy sétát Las Palmasban is.

A történelmi városrész igazán megkapó volt. Elképzeltem a korabeli embereket a tereken, utcákon. A nyüzsgést, az inkvizíció történéseit, az árusokat, a katonákat, a hajósokat, a tolvajokat, a menekülőket, a nézelődőket.

A történelmi városrész egyik hangulatos fogadójában volt alkalmam megkóstolni a Kanári-szigeteki módon elkészített nyulat. Az étel eredetije az Aragon királyságból származik.

Nyúl Kanári-szigeteki módon elkészítve

Időterv:

Előkészítés: 15 perc + 8 óra pihentetés,

Elkészítés: 40 perc,

Elfogyasztás: 20 perc.

A szükséges eszközök:

1 db éles kés,

1 db vágódeszka,

1 db nagy keverőtál,

1 db kis keverőtál,

1 db nagy serpenyő,

1 db keverőkanál,

1 db húsfogó,

1 db evőkanál,

1 db teáskanál.

A hozzávalók:

1 kg apróra darabolt nyúl (csirke is jó, ha valaki azt szereti, vagy az van kéznél),

1 dl olívaolaj,

1 csapott evőkanál só,

4 gerezd apróra vágott fokhagyma,

1 teáskanál chilipor,

1 teáskanál kakukkfű,

1 teáskanál rozmaring,

1 teáskanál babérlevélpor,

1 evőkanál édesnemes pirospaprika,

1 dl száraz fehérbor,

2-3 evőkanál almaecet.

Elkészítés:

1. Vágjuk a nyulat apró darabokra, sózzuk és tegyük a nagy keverőtálunkba.

2. Keverjük össze a fokhagymát, chiliport, kakukkfüvet, rozmaringot, babérlevélport, pirospaprikát, fehérbort és almaecetet.

3. A keveréket öntsük a nyúlra és dörzsöljük be.

4. Tegyük a marinált nyulat a hűtőbe legalább 8 órára, hogy átjárják az ízek.

5. A pihentetés után vegyük elő és engedjük szobahőmérsékletűre melegedni.

6. Öntsük az olívaolajat a serpenyőnkbe és melegítsük fel.

7. Süssük, pirítsuk meg a húsdarabokat. Lehetőleg alacsony tűzön, lassan csináljuk, addig, amíg az oldaluk meg nem barnul, finom kérget nem kap.

8. Ezután öntsük rá a marinádot, tegyünk alá pár evőkanálnyi vizet és lefedve pároljuk 15-20 percet a húsokat a marinádban. Ezt addig csináljuk, amíg a hús omlósra nem puhul.

9. Fokhagymás, hagymás tört burgonyával kínáljuk és ne sajnáljuk a tányérról a szószt sem.

Képgaléria

Hirdetés