Az Intercisa Múzeum Dunaújváros 70 éves jubileuma alkalmából indított online múltidézős sorozatának legutóbbi bejegyezésében Kronászt Margit és Nagyné Hodik Mónika történészek írnak a városépítés során alkalmazott úgynevezett Makszimenko-féle módszerről.
1950 késő őszén látogattak el az építkezésre a szovjet Makszimenko brigád tagjai, Makszimenko, Romanov, Zujev és Koba kőművesmesterek, hogy megtanítsák az itt dolgozókat a híres Makszimenko kőműves szalagra. Többek között a Szórád Márton út 2-6. számú háztömb építésén dolgoztak, ahol soha nem látott termelékenységet értek el, igaz, ehhez ponyva alá kellett vonni az egész épületet, és a cél érdekében komoly előkészítést szerveztek. A régi szerszámok helyett újakat vezettek be, ilyen volt a Makszimenko-féle habarcsterítő, az állvány, a falazókanál, a habarcsbunker vagy a habarcsos talicska. A munkamódszer lényege tulajdonképpen a szalagmunka, amelyben mindenkinek megvan a „saját helye”. Mindenki a kőművesmester keze alá dolgozik, hogy a munka minél gyorsabban és lendületesebben haladjon.
