Aki nem ismeri Rácalmáson a Fridrich-testvéreket, az vagy nem evett még ízletes gyümölcsöt, vagy nem idevalósi. Az viszont lehetséges, hogy a dunaújvárosi piacon ismeretlenül is kritizálta már a cseresznye, meggy, szilva, vagy sárgabarack árát, ha éppen mélyebben a zsebbe kellett nyúlnia.
A Duna vonalával párhuzamosan fekvő, egykori valós római limes-vonal oldalában található hét hektár gyümölcsösben beszélgetünk a ma már egyik tulajdonossal, Fridrich Tamással, aki ötvenévesen mondhatja, eddig sem unatkozott életében, de a föld és a mezőgazdaság szeretete mindenhová elkíséri:
- A nagybaniról érkeztem éppen, epret hoztam, hiszen egyéni gazdálkodóként a vásározás is része az életünknek, ahogy a zöldség-gyümölcs termesztés, a kereskedés vagy az állattartás. De az örökös munkát megköveteli a terület nagysága éppúgy, mint az időjárás, vagy a gyümölcstermesztésre fordított védelmi munka. A metszés, permetezés, ültetvénykezelés…
- Látva a gyümölcsöst, tavaly mit mutatott, mit hozott a termés?
- A meggy átlagos, közepes volt, jobbára a nagybanin el is ment minden, mert a városi piacon nem fizették meg igazán. Jobban el tudtuk adni, mint Dunaújvárosban. De ez is változó. Viszont nagyon utánajárok a dolgoknak! Itt hasra ütésnek helye nincsen. Fajtabemutatóktól az irodalmon át, mindent kihasználok azért, hogy tudjam a fajtákat. A gyümölcsöt megkóstolva is megtapasztaljam a milyenségét, figyelve a piaci igényeket. Itt nincsen, nem lesz olyan gyümölcs, amit ízre, zamatra és a terület adta plusz és különös ízvilágra ne vállalnék.
Amíg a testvér, Fridrich Márton éppen a meggyet permetezi, ragyogó napsütésben sétálunk át a szürkemarha állományt szemügyre venni. Azt is rögzítve, hogy éppenséggel ők azok, akiket a rideg körülmények aztán a legkevésbé zavarnak. De általában Tamás sem ideges az időjárás miatt:
- Úgy tartom, hogy kár idegeskedni az időjáráson. Az olyan, amilyen, és persze függ tőle a termés, de nagyjából a szerencsén múlik. A párom kérdezi mindig, hogy nem idegesít, hogy most verte el a jég a gyümölcsöst? (Vendégem széttárja karját, mosolyog, s ez is egy mentalitás.) Most mit csináljak? Tömködjem vissza a jeget szemenként a felhőbe? Hát most ilyen volt. Szerencsések vagyunk egyébként, mert a Duna, mint radiátor fűti ezt a területet. A tetőn fagy van, alul esetleg fagy, de a domboldalban 2-3 fokkal melegebb van, ami sokat számít. Ezért is ragaszkodom a fajtákhoz, s azért, hogy aki megveszi, tudja tíz év múlva is, hogy ez az a gyümölcs!
Fridrichék a magyar gyümölcsről általában azt vallják, hogy van elég a piacon. Úgyszólván minden megterem, ami nem déligyümölcs, a probléma mégis a többkezű kereskedőn átmenő áru adás-vevésén áll és bukik. És mire a piacra kerül, ezért tapasztalják azt az árat a vevők, amit esetleg nem kellene, hogy így legyen.
A szántó és gyümölcsös nagyságának megoszlása a testvérek között szinte említésre sem méltó, hiszen a kölcsönös munkavégzés olyan természetes náluk, mint az, hogy aki látta már a szürkemarháikat, azt is gondolhatta volna, valóban egy élménygazdaságban jár. De legalábbis olyan idegenforgalmi zöldövezetben, amiért érdemes volna néhány napot helyben tölteni. A testvérek egymást erősítve hiszik, hogy még sok lehetőséggel kecsegtet az őstermelői életforma. Cél mindig van. Most leginkább az, hogy a szürkemarhát keresztezik majd a francia charolais-zal a húshozam jobb elérése miatt. Vagy, ahogyan tavaly is, idén is lesz elegendő töktermés a konyhára, fesztiválra egyaránt.
A legfontosabb talán mégis az, hogy Tamás két fia vigye majd tovább ezt a munkát, mert a gazdaiskola és a többgenerációs tapasztalat semmivel sem pótolható. Ahogy a jóízű, vidéki gyümölcs sem az, és ne is hiányozzon az asztalainkról.
Figyelemre, támogatásra tehát mindenképpen ajánlott!
Szerző: Pálinkás István Feol.hu
