Európa politikai színpadán hosszú távon nem életképesek azok a szövetségek, szivárvány koalíciók, amelyeket egy protest cél tart egyben.
Ez Magyarországon és szeretett városunkban sincs másképp. Az ellenzéki oldalon szereplő pártok között sokszor nagyobb a verseny, mint az együttműködési hajlandóság. Miközben a Jobbikot meghatározó emberei hagyják el, a párt erősen balra tart. Vajon meddig hagyják ezt a választók? Nagy Ervin politológus-filozófussal, a XXI. század Intézet munkatársával, a Jobbik egykori alapító alelnökével beszélgettem.
Több, mint tíz évvel ezelőtt „elzavarták” Gyurcsány Ferencet a politika színpadáról. Ma pedig úgy tűnik, mintha a választók felejtenének. Miközben a Jobbik a balliberális oldalra érve sorvad, tagsága fogy, eközben a Demokratikus Koalíció – többi között ezt is (ki)használva – erősödik.
Hogyan lehet egy politikailag és morálisan is megbukott politikus még mindig a közélet része?
– Gyurcsány Ferenc 2006-ban, az öszödi beszéd elhangzása után, mint politikus morálisan megbukott, azután 2009-ben, mint miniszterelnök is le kellett, hogy mondjon, mert a koalíció kihátrált mögüle. Elveszítette akkori pártja az MSZP, és koalíciós partnere, az SZDSZ bizalmát. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy most is ő az ellenzéki oldal egyik, ha nem a legfontosabb, de mindenképpen megkerülhetetlen vezetője. Ennek egyik legfőbb oka, hogy pártja, a Demokratikus Koalíció (DK) – a többi ellenzéki párttal szemben – következetes maradt és nem változtatott az ideológiáján. Gondolok itt a Jobbikra, amely 180 fokos fordulatot vett ez elmúlt évek során, vagy az LMP-re, amely nem találta meg identitását a zöld politika mentén.
Nem gondolja, hogy a DK a vezetőjében csalódott szavazók helyett jobbról próbál meg támogatókat szerezni?
– Gyurcsány Ferenc felett van egy úgynevezett üvegplafon. Ez azt jelenti, hogy tartani tudja ugyan azt a népszerűségét, ami egy nagyon szűk körben látható, viszont ennél – országos átlagban – 10-15%-nál feljebb nem tud menni. Ő ugyan a legismertebb ellenzéki vezető, de egyben ő a leginkább megosztó személy is. Jól látható, hogy az ellenzéki összefogásban számos párt és politikus nyilatkozott arról, hogy nem szeretne Gyurcsánnyal egy listán indulni, nem szeretne politikai közösséget vállalni vele.
Dunaújvárosban hasonló kijelentéseket tett a jobbikos Pintér Tamás, jelenlegi polgármester is, aki épp a DK oldalvizén „befutva” lett az.
– Valóban igaz, hogy a Jobbik volt az egyik olyan párt, amelyik markánsan elhatárolódott Gyurcsány Ferenctől, de ha visszapörgetjük egy kicsit az idő kerekét, akkor azt láthatjuk, hogy a Jobbik 2003-ban Gyurcsány ellenében született meg. A 2009-es első nagy áttörésük és a 2010-es parlamenti választásokon a Jobbik sikere annak köszönhető, hogy Gyurcsány Ferenc volt kormányon és ekkor olyan társadalmi válság alakult ki, amelyen a Jobbik meg tudott erősödni. Ma viszont az látható, hogy a Jobbik vezetői közelednek Gyurcsány Ferenc pártjához, sőt az önkormányzati választásokon ez a fajta összefogás valamilyen formában már meg is valósult. A kérdés az, hogy ezt az összefogást mennyire lehet szorosabbá tenni? A Jobbiknak ez egy morális kérdés is. Hogyan lehet közeledni ahhoz a politikushoz, ahhoz az ideológiához, amelyet elítélt, és amivel folyamatosan szembe állt országos szinten és Dunaújvárosban is?
Hol lehet az a vonal, ami a Jobbik–DK frigy határvonalát képezi..
Nem gondolja, hogy Gyurcsánynak a Jobbik megosztása a célja, az új elnök, Jakab Péter pedig a trójai faló ebben a játszmában a DK kezében?
– Gyurcsány Ferenc folyamatosan alakítja, manipulálja az ellenzéki oldal erőviszonyait. Teszi ezt a saját pártjában és az összellenzékben is. Jól láttuk az MSZP esetében, hogy képes, és hajlandóságot mutat arra, hogy más párt belügyeibe is beleszóljon. Ugyanezt a folyamatot látjuk most a Jobbik esetében is. Jakab Péter az az elnök, aki először mutatkozott Gyurcsány Ferenccel és feleségével egy színpadon, és tett közös nyilatkozatot, amelyben egyetértett a Demokratikus Koalíció politikájával. Ez a fajta fellépés szimbolizálja a Jobbik közeledését a DK-hoz, annak ellenére, hogy folyamatosan tagadták azt, hogy együtt akarnak működni velük. Az önkormányzati választásokon már jól látható koordinált együttműködés volt, Jakab Péter esetében pedig már láthatjuk a politikai együttműködés jelét is.
Az elmúlt években nagyon sok jobboldali ember távolodott el a párttól és nagyon sok jobboldali szimpatizánst és szavazatot veszítettek. Viszont az, hogy Gyurcsánnyal kezet fognak, országosan még inkább elriasztja a megmaradt szavazókat is.
Néppártosodásról beszélnek, miközben értékváltásról van szó. Értéket jelent-e az, hogy megtagadja a korábbi önmagát és egy teljesen más identitáshoz közelít? Meddig hisznek a választók ennek az illúziónak?
– Amelyik politikus, vagy párt ragaszkodott egy értékhez és ezt következetesen tette még abban az időben is, amikor ez nagyon sok szavazópolgár lemorzsolódásával járt, az relatíve erős tudott maradni. Gondolok itt Gyurcsányra és a DK-ra. A Jobbik ezzel szemben folyamatosan megváltoztatta az értékrendszerét, amely folyamat már Vona Gábor idejében elkezdődött. Ezt néppártosodásnak nevezték. A néppártosodás azonban az, mikor egy párt a társadalom minden csoportja felé ugyanazt az értékrendszert szeretné közvetíteni. Így, mikor a Jobbik nemzeti-radikális pártként megalakult, már akkor is néppárt volt, hiszen a vállalt értékeket akarta az összes társadalmi csoport felé megfogalmazni. A Jobbik esetében Jakab Péter elnökségétől kezdve nem néppártosodás történt, hanem átpozícionálás, illetve értékváltás. Most pedig értékválságot látunk. Olyan politikai tartalmi kérdéseket, gondolatokat vetett fel a Jobbik, amelyek inkább a baloldalra jellemzőek. Gondolok itt a bérunióra, hogy egy példát említsek. Hajmeresztő, de az Európai Unió intézményeitől várná azt, hogy a magyar munkavállalóknak többlet haszon jusson, az a Jobbik, amely régebben még európai uniós zászlókat égetett. Ha megnézzük, hogy mekkora utat járt be a jobbik, akkor kijelenthetjük azt, hogy átpozícionálás történt, aminek vannak tartalmi elemei és vannak szövetségpolitikai elemei is, sőt formai elemei is. A szimbólumok területén történt megjelenítés is része ennek az átpozícionálásnak, ennek az értékváltásnak. Ami miatt a legtöbben távoztak és eltávolodtak a párttól az a szövetségpolitika, amelyet a Jobbik képvisel. Ez a legfeltűnőbb és leglátványosabb.
Rövid idő alatt sokan elhagyták a Jobbikot, közöttük meghatározó emberek, akik még hitték, hogy visszakormányozható a párt a politikai jobboldalra. Felvetődik a kérdés, hogy milyen jelentősége van a Jobbiknak kimutatható tagság nélkül?
– A pártfinanszírozásnak több forrása is van. A legmeghatározóbb forrást a legutóbbi választáskor elért eredmény biztosítja. Ez egy jelentős összeg, hiszen 2018-ban a második legerősebb pártról volt szó. Emellett tagdíjbefizetés garantálja a folyamatos működést egy pártszervezet életében. Valamint vannak olyan támogatók, cégek és magánszemélyek, akik valamilyen módon a saját érdekeiket, értékeiket látják viszont egy pártban. A Jobbik esetében azt látjuk, hogy a 2018-as eredményei alapján jelentős összeget kapott a párt. Ez az összeg pedig fenntartja azt a helyzetet, hogy van miért ottmaradnia néhány embernek a Jobbikban.
Eltartja a klientúrát a támogatási rendszer…
– Köszönöm szépen, ez a lényege. Amikor azt látjuk, hogy a párttagság megszűnik, a pártkasszába történő befizetések csökkennek, nagyon sok támogató kimegy a Jobbik mögül, valójában ez marad. A legjobb példa talán Simicska Lajos, aki vélhetően nem csak a médiában, hanem vélhetően anyagilag is segítette a pártot. El lehet mondani, hogy a párttámogatás egy jelentős része a költségvetésből származik, ami a választási eredménye alapján jár a pártnak. Ez olyan jelentős összeg, hogy a Jobbiknak egy bizonyos vezetői rétege még egyben tud maradni és teszi, amit tesz.
Dunaújváros az egyik bázisa lett a fővárosból ide ejtőernyőzött jobbikos politikusoknak, miközben több vidéki helyszínen is megszűnnek az alapszervezeteik.
– A vidéken megnyert választáson a vidéki helyszínekre el tudták ejtőernyőzni az embereiket, akiknek Budapesten nem volt hely. Dunaújváros erre egy ékes példa. A legtöbb szavazatot egyébként Kelet-Magyarországról, vagy Dél-Magyarországról, Budapesten kívülről, vagy épp vidéki kisebb településekről szerezte meg a párt. A Jobbikban mindig is feszültséget jelentett az, hogy alul voltak reprezentálva a nem budapesti illetőségű képviselők, vezetők. Ezen Vona Gábor – korábbi elnök – próbált változtatni, ez neki koncepciója volt.
Ezért kerülhetett Pintér Tamás is feljebb.
– Igen, így van, de azért ma is igaz az, hogy ez egy vízfejű párt, annyiból, hogy a budapesti központból határozzák meg a munkát. Sőt, azokon a helyeken, önkormányzati helyeken, ahol sikereket érnek el, tanácsadói testületekbe delegálnak már Budapesten kipróbált vagy bukott kádereket. Így kerülhetett el Dunaújvárosba is több olyan tanácsadó, akik már régóta a párt környezetében dolgoztak. Ilyen például az a Jobbiktól eltávolodó, a pártban korábban meghatározó személy, Szávay László, aki egyik legnagyobb kritikusa a jelenlegi elnöknek, Dunaújvárosban mégis a jobbikos polgármester, Pintér Tamás önkormányzati főtanácsadója lett. Nagy kérdés, hol van az a határ, ami a Jobbikon belüli, vagy a Jobbik – DK frigy látható és „láthatatlan” határvonalát képezi, és persze mit szólnak ehhez a választók. A pénz azonban nagyon sokszor felülírja a Jobbikban oly sokszor emlegetett bajtársiasságot. Gondoljunk csak arra, hogy amikor Novák Elődöt kizárták a frakcióból – nem engedték, hogy elnökségi tagként aspiráljon -, a felesége, Dúró Dóra évekig ült és mosolygott Vona Gábor mellett a parlamentben.
Látszik már egyfajta törés a dunaújvárosi vezetésben is. Meddig tűrhetik azt a szavazók, hogy egy országosan magasabban reprezentált, vagy jegyzet párt helyett egy tagság nélküli párt fújja a passzát szelet?
– Jól megfigyelhető az a jelenség, számos nagyobb város esetében és akár a főváros esetében is, hogy ahol ellenzéki erők jutottak többségbe, ahol a polgármestert is ellenzéki erők támogatták, ott már kialakultak olyan koalíciós feszültségek a résztvevő pártok között, ami miatt egy-egy város szép lassan kormányozhatatlanná válik. Gödre például pártvezetőknek kellett utazni, hogy rendet tegyenek az ottani Momentumos és Demokratikus Koalíciós vitában. Ugyan ezt látjuk Budapesten is, hogy a DK folyamatosan átnyúl Karácsony Gergely feje fölött és irányítja a folyamatokat. Ez a fajta feszültség jól tapasztalható rengeteg nagyvárosban. Dunaújváros is könnyen ebbe a helyzetbe kerülhet. Főleg azért, mert a nagypolitikában ezek a pártok ugyan együttműködve lépnek fel, de nagyobb közöttük a verseny, mint akár a kormánnyal szemben. Ezek az ellenzéki pártok egymással is versenyt futnak a legerősebb ellenzéki párt címéért. Ezáltal a feszültségek helyileg is kialakulnak, emberileg és szervezetileg is nagyon kiélesedhetnek. Amennyiben ez megtörténik, szükségszerűen el fogják veszíteni az emberek bizalmát is, ahogy ezt már több helyen is láthattuk.
Köztudott, hogy Dunaújvárosban az ellenzéki pártok által létrehozott Rajta Újváros Egyesületet a protest hangulat hozta helyzetbe. Az újak iránti bizalom elfogyhat azzal, ha nincs valós teljesítmény.
– A koalíciós együttműködés, legyen az országos, vagy település szintű, az önkormányzatokban megvalósulva, akkor tud stabil maradni, ha a benne résztvevőknek van közös nevezőjük. A magyarországi ellenéknek ez nincs meg. Sem országosan, sem az egyes városokban. Dunaújvárosban is egy olyan szivárványkoalíció jött létre, amelynek nincs közös politikai célja, illetve csak egy olyan témát tudtak feldobni ez idáig, amiben megegyeztek, ez pedig az Orbán fóbia és a Fidesz elleni protest cél. Ez viszont hosszú távon nem képes összetartani egy együttműködést, főleg akkor, ha hatalomba kerülnek. Megjósolható, hogy mind az anyagi, mind pedig az ebből adódó szellemi, hatalmi eszközökön elindul egy végtelen marakodás. Mint több helyütt, így Dunaújvárosban is a szivárványkoalíció annyira sokszínű, annyira sok helyről érkezett és sokféle gondolkodású embert próbál egybe olvasztani – ami egy izgalmas kísérlet ugyan filozófiai és ideológiai szempontból -, de gyakorlati haszna nincs. Sőt, jól mutatja az elmúlt évek, évtizedek példája az európai politikában, hogy mikor ilyen koalíciók alakultak, akár országos, akár önkormányzati szinten, egy idő után működésképtelenné váltak, és az országnak vagy a településnek a kárára lettek.
Szerző: Várkonyi Zsolt Forrás: Duol.hu
