Harc egy egész életen keresztül – Ismét Kínában szeretne meggyógyulni Pecsét István

– A kínai gyógykezelés után több mint 1,5 évig tünetmentes voltam – mondja Pecsét István –, így az epeúti rákot a hátam mögött hagytam háromévnyi nehézkes küzdelem után, viszont az alapbetegségem, a colitis ulcerosa tovább mételyezte a szervezetemet, amiből a vastagbélrák-betegség lett. Így 2019 decemberében az első műtéti beavatkozás során eltávolították a teljes vastagbelemet, majd ezt követően egy második műtét során vékonybélstomát kaptam. Nehéz, küzdelmes időszak volt, és a 2020. évet a kórházból kezdtem meg, ugyanis a műtéteket követően január első feléig elhúzódott a felépülésem, majd nem sokkal később a már berobbant koronavírus mellett folytatódott a küzdelmem, ugyanis két műtéti beavatkozás várt még rám abban az évben. Az első áprilisában volt, akkor a mellkasi mediastinumból távolítottak el áttétes nyirokcsomókat, majd ezt követően októberben került sor a stoma bezárására. Mindkét műtétből lassan, de sikeresen felépültem hál’ Isten. Szerencsére a második daganatos betegségem során a primer rákot időben sikerült eltávolítani, ami azt jelenti, hogy a betegségem felfedezése után rögtön felkerestem a sebészorvosomat, aki a teljes vastagbélt eltávolította, de a sugárterápiát és a kemoterá­piát elutasítottam – tette hozzá.

– A műtéti beavatkozás jól és időben sikerült – folytatja –, mindemellett a teljes vastagbél eltávolításával megszűnt a colitis ulcerosa betegségem is, ami 17 év után egyszerűen örömteli érzés volt. Ugyanakkor áttétek nélkül nem úsztam meg a második daganatos betegségemet sem. Jelenleg a két fennálló áttétes nyirokcsomót az elhelyezkedésük miatt és a daganat típusa okán nem lehet műteni, továbbá nem alkalmazható se sugárterápia, se kemoterápia, így a korábbi módszert, a kínai kezelést szeretném igénybe venni. Bizakodó vagyok, a korábbi daganatos betegségem során alkalmazott kínai gyógykezelést szeretném igénybe venni. Akkor szintén áttétes nyirokcsomókat kellett kezelni, mert abban az esetben is a primer rák májtranszplantációval el lett távolítva. A májtransz­plantációs listára PSC-alapbetegség miatt kerültem fel, de a betegség fokozódásának a következménye miatt már kialakult az epeúti rák, ami a műtétet követően derült ki a szövettani vizsgálatokból.

Bármennyire furcsán hangzik, de Pecsét István szerencsésnek mondhatja magát, hiszen ha észrevették volna az orvosok az epeúti daganatot a szervezetében, akkor bármennyire is szerették volna, de nem transzplantálhattak volna, ugyanis az epeúti rák kizáró tényező a májtranszplantációból, ugyanis orvostanilag rendkívül csekély a túlélés esélye, mindössze néhány százalék.

– 28 évesen az orvos 3 százalék esélyt adott arra, hogy megérem a 30 éves kort, jelenleg 33 éves vagyok, és ha Isten is úgy akarja, akkor jövő hónapban már 34 éves leszek, és elindulhatok Kína felé is legyőzni a még két fennálló nyirokcsomóáttétet – mondja lelkesen Pecsét. – A kínai gyógykezelés immunoterápia, egyfajta infúziós kezelés, amelyet donor fehérvérsejtekből állítanak elő, majd juttatnak be a beteg szervezetébe, hogy ezek a természetes rák elleni „gyilkosok” elpusztítsák a daganatot, mindezt mellékhatások nélkül. Ezt a fajta kezelést magam találtam az interneten, miután a korábbi daganatos betegségem esetében Magyarországon elfogytak a lehetőségek, és 28 évesen nem akartam feladni, ezért nagy „ellenszélben” és sok bizonytalanság mellett belevágtam a kínai gyógykezelésbe, mert őszintén hittem benne, és mindvégig kitartottam a döntésem mellett. Jól tettem, mert azzal a 3 százaléknyi eséllyel mentem „háborúba” és végül győzelembe.

– Bíztam benne, hogy sikerülni fog, nem győzhet a fájdalom, ezért az életemet az Úr kezébe adtam, akitől a szívemet és a lelkemet kaptam. Most, 2021-ben ismét ezt fogom tenni, és a két megmaradt áttét ellen fogok küzdeni, remélhetőleg utoljára, és így hosszú és nehézkes időszak után fogok az egészségem fölött megpihenni. Ahogy ma felnéztem a dunaújvárosi csillagos, tiszta égboltra, egy dolog jutott eszembe: a világrendező Jóisten! „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (Zsoltárok 46,2).

– Nehéz számot adni arról, hogy valódi krízisekben miként viseltetünk – hangsúlyozza Pecsét István –, mert azt csak akkor tudjuk meg, ha velünk is megtörténik a baj. Bár nehéz a keresztem, de az Úr erőt adott ahhoz, hogy cipelni tudjam, és tűrni, hogy hordjam a keresztet roskadva, remegve is, föl egészen a célig, mert isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit ezer sebből vérző szívvel megcselekedtél, az nem más, mint Isten szolgálata volt. Mindezért ne gyűjtsetek kincset a földön, mert azt a rozsda megeszi, moly rágja szét, vagy tolvaj lopja el. Gyűjtsetek kincseket a Mennyben, mert ahol a kincsetek van, ott van a szívetek is.

– Hogy állok Istennel? – teszi fel magának a nagy kérdést. – Megtartva, nem felejtvén, és emlékeztetvén arra mindenkit, hogy elszámoltatunk, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus nemcsak bevonja a tanítványait a munkába, hanem a feladatokat is leosztja köztük. Hogy mondta Péter: „Neked adom a Mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a Földön, meg lesz kötve a Mennyben is, és amit feloldasz a Földön, fel lesz oldva a Mennyben is.” De szólhatnék Arany János szavaival is: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Szerző: Pálinkás István Forrás: Feol.hu