Újabb alkotást állít középpontba a Kortárs Művészeti Intézet, ám megszakítva a saját gyűjteményük darabjait bemutató minikiállítások során, hogy egy általuk is szeretett és nagyra becsült művésztől búcsút vehessenek.
Mint azt a KMI honlapján is írja, az Uitz Terem kirakatában ezúttal Gáspár Aladár Itt város épül I-III. című művével tisztelegnek a művész emléke előtt, amelyet az önkormányzat jóvoltából állítottak ki. 2021. április 2-án hunyt el Gáspár Aladár képzőművész, költő, a dunaújvárosi vizuális nevelés egyik emblematikus alakja. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála mély fájdalommal tölti el a Kortárs Művészeti Intézet munkatársait és barátait, városunk művészközösségét. Festészetének egyéni karaktere az 1980-as évek második felére alakult ki – ekkorra sikerült „levetkőznie” főiskolai mesterei stílusbefolyását, és megerősödött benne művészi elhivatottsága, alkotómunkája rendszeressé vált. A 1990-es évek végéig expresszív, szürreálisan figurális képeket festett. Ám alapélményei ekkortájt hirtelen megváltoztak. Egyre inkább azt érezte, hogy a megbízhatónak hitt emberi értékek elbizonytalanodtak, a stabilnak tartott szellemi és érzelmi-lelki kapcsolatok fellazultak, a társadalom atomizálódott. Úgy gondolta, hogy már nincs biztos tudása arról, hogy mi micsoda, ki kicsoda. Ezen élmények hatására olyan „sík-plasztikus képek”-et kezdett készíteni, amelyek alapmotívumai töredékes – sokszor alig felismerhető – tárgyias formák (valóságtöredékek), amelyeket plasztikus felületekre applikált. Képein a konkrét (háromdimenziós) és síkszerű (illuzórikus) részletek meghatározhatatlan terekben vegyülnek, amelyek bizonyos távolságból megkülönböztethetetlenek, és a nézőpont változtatása közben más-más vizuális benyomást nyújtanak. Ez a képalkotási módszer lehetőségeket nyújtott számára a töredékesség, a rész-egész viszonya, az el- és előtűnés esztétikája, a mindent átható, megváltoztató (képi) mozgás (művészet)filozófiája, az illúziók (le)leplezése és a dinamikus képszemlélet szemiotikája problémáinak a vizsgálatára.
