Összetartva, türelemmel – Csak együtt sikerülhet

A miniszterelnöki beszédet megelőzően alkalmunk nyílt arra, hogy olyanokat is megszólíthassunk, aki régóta „hazajárói” Tusványosnak.

Demeter Szilárd (főigazgató, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest): 

– Meglátásom szerint két irányból lehet megközelíteni ma Tusványost. Az egyik a jogok kérdése. Az emberi jogok, az emberi méltóság az élhető életről szól. Az emberi jogok annyit érnek, amennyit a politikai közösség érvényesíteni tud belőle, ezt a XX. században megtanultuk. Tusványos arról szól, hogy azt a közösséget erősítse meg, amely képes a mi jogainkat, illetve életfeltételeinket biztosítani. A másik pedig a kultúra tágabb értelemben vett fogalmából indulhat ki. A kultúra a magyar nemzetnek (bármilyen nemzetnek!) az immunrendszere. Ha az immunrendszer legyengül, akkor bármely betegség meg tud bennünket terhelni. Az immunrendszert mindig erősíteni kell. Tusványos egy ilyen immunerősítő dózis, hiszen nemcsak politikáról szól, hanem mindenfajta más területek is bekapcsolódtak kultúrától, sporton át a gasztronómiáig, irodalomig. Éppen ez a lényege! Egészben lássuk tehát azt a szövetet, ami az egészet megtartja.

Magyar Jövő 2030? – tették fel a kérdést az egyik panelbeszélgetésben, amelynek kérdéseit boncolgatva Csák János (miniszter, Kulturális és Innovációs Minisztérium) lapunk kérdéseire válaszolt Fejér megyei kérdésekkel kapcsolatban is:

– Az innováció magyarul azt jelenti leleményesség. Ezért van a mi magyar észjárásunkban ez a szemlélet, mert hiszen egész történelmünk arról szólt, hogy leleményesek legyünk! Sem gazdasági, sem katonai erőben, sem számosságban sosem voltunk nagyobbak, mint a minket körülvevő népek. De a szellemi erővel, a leleményességgel sikerült itt a Kárpát-medencében immár harminchárom nemzedék óta megőrizni a magyar szabadságot. Ez a túlélésünk záloga. Úgyhogy én az innovációt leleményességnek nevezem, s tulajdonképpen amikor a minisztérium létrejött, és megkapta ezt a nevet, hogy Kulturális és Innovációs Minisztérium, az arra utal, hogy igen, nagyon sok dolog változik a világban, de nekünk arra kell fókuszálnunk, ami állandó, s ehhez kell a kultúrában is leleményesnek lennünk. Ehhez kell a kultúrában is innoválnunk, de ugyanakkor el kell terjesztenünk az innovációs kultúrát, a leleményesség kultúráját. Nagyon sokszor mi magyarok lebecslőn nyilatkozunk a saját teljesítményünkről, holott világraszóló teljesítmény az, hogy 1100 éve itt vagyunk a Kárpát-medencében. Ha megnézzük a magyarság tudományos, sport, művészeti teljesítményét, az messze fölötte van annak, amit a világban számarányunk indokolna. Úgyhogy van mire büszkének lennünk!

A jelen fenyegetett kontextusú környezetében előrevetítve Fejér megyében, például Dunaújvárosban a főiskola egyetemmé válásának folyományaként milyen hatásokra számíthatunk akkor, miközben a Paksi atomerőmű megépül?

– A kormány egyértelműen az egyetemi alapítványi átalakulásokkal arra törekedett, hogy felelős kuratóriumok kezébe adja a döntést arról, hogy mit akarnak oktatni, hogyan akarják azt tenni. Hány magyarországi, Kárpát-medencei, a világ más részeiről fogadni kívánt hallgatóval kívánják ezt tenni… Ez felelősség is, és nagy felhatalmazás is. Huszonegy egyetem átalakult, s azt remélem, hogy egy nemes versengés kialakul. Ebből a szempontból Fejér megye Székesfehérvárral, Dunaújvárossal, Budapest közelségével, a potenciális repülőtérrel nagyon jó helyzetben van. Azt kívánom a dunaújvárosiaknak is, hogy minél több sikert érjenek el, aminek a záloga az együttműködés.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédéből az innováció számra mi volt a kulcsmondat?

– Az volt a kulcsmondat, hogy a világnak két állapota van, s persze mindenféle átmenetek. Az egyik a kozmosz, a világrend, a világnak a rendje. A másik a káosz. Nekünk arra kell törekednünk, hogy itt, a magyar világunkban rendet tartsunk, és ne engedjük a káoszt begyűrűzni. Ez a legfontosabb most: hidegvér és összetartás.

Tessely Zoltán (Pannónia Szíve, országgyűlési képviselő):

– Számomra a beszéd legvége volt megerősítő, mert adott tíz pontot, ami az Európába előrejelzett válságra hívja fel a figyelmet, s hogy arra mi már felkészülten érkezhessünk meg. És hogy maradjunk egyben.

Nehéz időszakunk jön?

– A jelenlegi háborúra tekintve, a februári forgatókönyvhöz képest most sokkal rosszabb forgatókönyv van. Elnök úr a 2024-es amerikai elnökválasztást is megjelölte, ami meghozhatja a békét, mert látható, hogy azt egy amerikai-orosz béketárgyalás hozhatja meg, nem valami más típusú. Ebben Amerikának kell szerepet vállalnia.

Csiszér Annamária itthon van otthon, hiszen Erdélyi származású, ám Budapesten él, viszont már egy isztambuli egyetemen tanít, de beszélgetésünk elején hangsúlyozta, hogy különösen jól érzi magát Tusványoson:

– Valóban Törökországból jövök, hiszen Isztambulban vagyok három éve, s nyilvánvaló, hogy egyfajta külső rátekintőként láthatom a dolgokat. Úgy is mondhatom, hogy páneurópai szemmel, mint a Budapesti Páneurópa Unió elnökhelyetteseként vagyok itt. A nemzetközi szervezeteben is megfigyelői tisztséget töltök be. Az eseményeket figyelve a miniszterelnök beszéde nagyon tetszett, mert egyfajta fenntartható jövőképről beszélt. Valódi értelme valóban az, hogy miként tudunk létezni a XXI. században? Hogyan tudjuk túlélni, hogy a lehető legtöbbet tudjunk kihozni a környezetünk és magunk számára. Rengeteg sok tanulságos dolgot mondott miniszterelnök úr. Szerdán érkeztem, tehát számos előadást hallgattam, s valahogy mindegyik fókuszában ott volt, hogy ez az időszak, a kor (szűkebb és tágabb értelemben is!) egy fordulópont a világban. Változások következnek. Európára, vagy bármely földrészre gondolok. Mindenhol egyfajta átmeneti időszakot élünk. Az egyén szerepe ebben felértékelődik. Egyfelől, mert a nemzetállamok szerepe fontossá válik: hogyan tudunk szomszédainkkal, avagy távolabbi országokkal kooperálni, hogyan tudjuk fenntartani azt a jelent, vagy hogyan érhetjük el azt a jövőt, amelyben élni szeretnénk? Ehhez tényleg az egyén szerepe, a fenntarthatóság (energiaválság, élelmiszerválság, szállítás…) megkerülhetetlen. Az egyén, a család, a kooperáció. Igazából erre próbáltam itt, idén választ találni és ezek voltak azok a gondolatok, amelyek megfogtak. Nagyon tartalmas és felemelő volt itt lenni.

Megjegyzés: Nem esett távol tőlünk a miniszterelnöki román nacionalisták provokációja, amit persze korrekten, szakértő módon kezeltek a rendfenntartók, ám mégis álljon itt egy helyiértékű-hangulatú élmény. Fiatal székely házaspár hallgatta mellettem a beszédet, s a férfi megindult az elvezetett felé: „Teee, hát a nyakad veszem!”, mire a felesége kedves kérésére, s a rendőrök egyértelmű intézkedését is látva, meglágyult: „Naaa, hát csak azért, na!”)