Kosztolányi György képzőművész, a térség egyik kiemelkedő alkotója hosszú betegség után július 31-én elhunyt. Halála megrendítő veszteség a dunaújvárosi művészközösség és a Kortárs Művészeti Intézet számára is, amely egy nekrológban idézi fel alkotói munkásságának főbb állomásait.
Kosztolányi György 1959-ben született Kulcson. Már az általános iskolában felfigyeltek tanárai rajzkészségére, művészetek iránti érzékenységére. A székesfehérvári Tóparti Gimnázium elvégzése után visszatért Dunaújvárosba, ahol esztergályosnak tanult; a fémmegmunkálás terén szerzett stúdiumai nem csak a megélhetést biztosító szakipari tudást, de a szobrászat differenciáltabb
megközelítését is lehetővé tette számára. Ebben az időszakban a helyi képzőművészeti élet megteremtésén, az amatőr művészek felkarolásán dolgozó Pálfalvi János figyelt fel munkáira. Kosztolányi György autodidakta művészként fejlesztette technikai és elméleti tudását, művészettörténeti ismereteit. Fokozatosan kötelezte el magát a festőművészi életforma iránt, ebben a folyamatban meghatározó mozzanatként értékelte Birkás Istvánnal, Pálfalvi Jánossal és Ujházy Péterrel való megismerkedését és kapcsolatát, akik a művészvilágban megtett első lépéseinek mentorai voltak. Tagja volt a Vasmű égisze alatt működő Amatőr Képzőművészeti Stúdiónak, majd az Ötök festőcsoportnak, a Skicc Művészeti Egyesületnek, valamint évtizedeken át az Újpart Képző- és Iparművészek Egyesületének. Művésztanárai, mesterei szellemiségét az alkotómunka keretein túl a képzőművészet népszerűsítése és a vizuális nevelés terén is igyekezett továbbvinni; 2017-ben alkotókört hozott létre Kulcson tanítványaival, a műhelymunka keretében született alkotásokból pedig kiállításokat szervezett. Számos alkotótelepen, csoportos és egyéni kiállításon vett részt, legutóbb július elején, a Kulcsi Faluházban nyílt meg Arcok és legendák című kiállítása.
