„Lemondott!” áll az egyszavas bejegyzés csak így magában, pőrén Szabó Zsolt alpolgármester politikusi Facebook-oldalán, melyet február 10-én élesített. Véleményünk szerint jobb lett volna, ha azt posztolja: Lemondtam! És ehhez konkrét dátum sem kellett volna, megtehette volna szinte bármikor.
Szabó 2010-ben az LMP színeiben lett önkormányzati képviselő, majd onnan kilépve függetlenként folytatta, aztán a Párbeszéd Magyarországért színeiben folytatta és nem is volt az olyan régen, amikor a Párbeszéddé töpörödött szakkörből átlépett a nagy DK-ba. Ez az állapot most is tart, persze azt nem tudhatjuk meddig, mondjuk sok lépési lehetősége nincs már a politikai sakktáblán. Esetleg lemondhat.
A jelenlegi városvezetés hivatalba lépése óta vele is nagyot fordult a világ: alpolgármesterré választották, a gazdasági ügyekért felelős alpolgármesterré. Szép fizetéssel. És felügyelőbizottsági tag is lett a DVG- Zrt.- nél, szintén nem gombokért. És itt az első pont, aminél álljunk meg egy ásónyomra. Véleményünk szerint itt összeférhetetlenség állhatott fent azzal, hogy főállású alpolgármesterként egy gazdasági társaságnak lett felügyelőbizottsági tagja. Gondoljunk csak Erős Gábor esetére Esztergomban. Ő is alpolgármesterként volt felügyelőbizottsági tag egy gazdasági társaságnál. Milyen nagy sajtóbeli hajcihő lett belőle. Szóval szerintünk ezen a ponton Szabó Zsolt mondhatott volna valamit legalább, ha már a tiszta kezek politikáját a zászlajára tűzte. Lemondhatott volna. Legalább a plusz pénzről, rögtön. De nem, sőt az összeg szerepelt a vonatkozó vagyonnyilatkozataiban is.
És ez az a pont (ez egybeesik a megválasztásával) ahonnan véleményünk szerint nehéz bármit is elhinni, amit a szájával mond. Mert ugye megy a már rém unalmasnak ható szélesvásznú sajnálkozás arról, hogy mennyire nincs pénze a városnak. Persze arra volt, hogy az alpolgármesterek bérét a lehető legnagyobb mértékben emeljék, nem volt elég a kevesebb összeg. Aztán volt arra is, hogy plusz pénzként egyhavi alapjuttatást kapjanak év végén.
A konkrét ígéretekről nem is beszélve, melyek a választási kampányban elhangzottak. Szilárd burkolatú parkolók például, amiből vajmi kevés valósult meg, hacsak a murvás felszórást nem tekintjük annak. Mondjuk egyet betartottak: a zöld felületek megóvását. Ez olyannyira jól sikerült, hogy tavasszal és nyáron nem egy helyen a városban fél méteres volt a gaz, ősszel és télen meg a fák lehullott leveleit hordta halomba a szél az utcákon. És a példákat még sorolhatnánk a be nem váltott ígéretekről.
Mézesmadzagból most sincs hiány, hiszen közhírré tette bemutatkozó videójában, hogy ő minden reggel azzal a felelősséggel kel fel és megy be dolgozni a városházára, hogy a dunaújvárosiak a legjobb képviseletet érdemlik. Azt nem említette, hogy kiket ért ez alatt, netán bemegy oda nézegetni a városért keményen dolgozó hivatalnokokat, vagy esetleg magára célzott?
A „munkát” persze folytatni kívánja és itt véleményünk szerint, nem csak a technikumi könyvszekrényes, okospados bohóckodásra gondolt, hanem az alpolgármesteri pozícióra is. Ehhez persze kell az akarat a választók részéről is, akik lehet, hogy lemondanak róla. Ha már ő nem tette meg.
