2022-ben nyitotta meg Szekula István az ipari mosodáját Pusztaszabolcson. Az üzemben a hét minden napján három műszakban folyik a munka, műszakonként 15-18 főt foglalkoztatnak.
A tulajdonos elmondása szerint, a jelenlegi mosoda helyén egy üzemi konyha állt, amely a különböző telekrendezések miatt nem megfelelően helyezkedett el a telken. Mikor megvásárolták a területet, ezt a jogi kérdést úgy tudták megoldani az önkormányzattal, hogy egy telekcserét hajtottak végre.
Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy ahol az épület eleje picit belógott a közterületre, azt a részt megkapták az önkormányzattól, cserébe a telek másik oldaláról 2-3 métert átadtak.
A probléma ott kezdődött, hogy a mosoda tervezője a régi telek területére tervezte be a vízóraaknát, és a kivételezés is ott történt meg. Ez akkor vált egyértelművé, amikor már megtörtént a vízbekötés, valamint a víz nyomóvezetékét már az épületbe is bevezették.
Szekula István elmondta, hogy a vízóraakna a telekcserék következtében jelenleg körülbelül 3 négyzetméternyi közterületen fekszik. A mosoda tulajdonosa több javaslatot tett az önkormányzatnak, hogy a területet béreljék, használatba kapják vagy megvásárolják, azonban ők elzárkóznak a megegyezéstől. Szekula István szerint, ezt Simonné Zsuffa Erzsébet polgármester és Vezér Ákos jegyző akadályozza, annak ellenére, hogy ők minden jogi kötelezettségüknek eleget tesznek.
Szekula István kiemelte, hogy minden kompromisszumra hajlandóak az önkormányzattal annak érdekében, hogy ne kelljen több millió forintért új vízóraaknát építeni és a kivitelezés idejére az üzemet leállítani.
Szerkesztőségünk az alábbi kérdéssel megkereste Simonné Zsuffa Erzsébet polgármestert: „Amennyiben korábban a telek csere lefolytatása előtt is magánterület volt a jelenlegi vízóra akna területe, akkor pontosan milyen jogi akadályba ütközik, hogy ezt a területet megvásárolja a fent említett cég?”
„Hozzám intézett kérdésére az alábbiakban – hosszas megfontolás után mégis – válaszolok, bár az újságírói etika, ismereteim szerint nem az, ha utólag érdeklődünk egy, már adásba került ügyben, hanem az „audiatur et altera pars” örökérvényű, és a médiára különösképpen is érvényes erkölcsi felszólítás alapján, a két véleményt összevetve adunk tájékoztatást bármiről, ami a közvéleményre számot tarthat, vagy amire a közvélemény számot tart. Persze, a kötelezően megírandó, felveendő anyagokra ez az erkölcsi kritérium ma már nem érvényes – mint tudjuk!
A pusztaszabolcsi „telekvita” voltaképpen nem telekvita, hiszen a korábbi önkormányzat és testület egy, az Önnél panaszkodó mosodás által elkövetett, súlyos törvényszegés felett elnézett, amikor és ami miatt az Önök által egészen megdöbbentő egyoldalúsággal közzétett helyi vízóraakna-ügy elkezdődött. A terület, amelyre a mosoda vízóraaknáját építették, közút, tehát ab ovo nincs lehetőség a terület megvásárlására. Az aknát négy méterrel odébb a saját telekre kellett volna építeni, ahogyan az építési terven volt. A Kormányhivatal is törvénysértést állapított meg. Nem arról van szó tehát, hogy Önkormányzat egy szegény, nemzeti elkötelezettségű vállalkozót szándékosan akar tönkretenni.
A jelenlegi Önkormányzat és személy szerint én magam is – mert többek között ezért is választottak meg! –, mindössze a törvényességhez ragaszkodunk az ügyben, ami véleményem szerint, még ebben a most induló, de erkölcsileg máris súlyos kétségeket ébresztő választási kampány alatt is jogos és kötelező egy város vezetése részéről.”
Szerkesztőségünk nevében köszönjük szépen a polgármester asszony kioktató szavait. Külön öröm, hogy latin nyelvű felkészültségét is csillogtatta alaptalan dorgálásunkban. Csak szerényen jegyezzük meg, hogy a „hallgattassék meg a másik fél is” jegyében október 19-én a témával kapcsolatos kérdésünket elküldtük a számára, amire október 21-én nagy kegyesen válaszolt. Tette ezt azután, hogy péntek délután egy beharangozó anyagot tettünk közzé az ügyről. Ráadásul még azt is leírta, hogy csak „hosszas megfontolás” után döntött úgy, hogy reagál a kérdésünkre. Véleményünk szerint – maradva a latinnál – „Si tacuisses, philosophus mansisses”.
