A Móricz Zsigmond Általános Iskola szomorú hírt osztott meg a közösségi oldalon: mély fájdalommal búcsúznak Parrag Józsefné Györgyi nénitől, egykori tanítójuktól.
Az iskola úgy fogalmazott búcsúzójában, hogy Parrag Józsefné Györgyi néni „több volt egyszerű tanítónál. Ő egy olyan ember volt, akinek jelenléte meghatározta iskolánk életét, akinek mosolya, türelme és szeretete generációk szívében hagyott nyomot. Elköszönünk szeretett tanító néninktől, aki 88 évet kapott az élettől – és ebből sok-sok évet nekünk ajándékozott.
Ő olyan pedagógus volt, aki nem csupán betűket és számokat tanított. Minden napjával azt mutatta meg, hogy a gyerekekhez nem elég érteni – szeretni kell őket. Megtanította, hogy a tudás kapu, de a szív az, ami kinyitja. Birtokában volt annak a különös, ritka tehetségnek, hogy minden gyereket különlegesnek lásson, és minden apró sikernek együtt tudjon örülni velük.
Sokan ma is úgy emlékezünk rá, mint arra a tanítóra, aki képes volt csendre inteni egy teljes osztályt pusztán azzal, hogy belépett a terembe – nem azért, mert félni kellett tőle, hanem mert a tisztelet magától értetődően járt neki. Példát mutatott: szelídségben, emberségben, kitartásban. A munkáját sosem csak munkának tekintette – hivatás volt, szívből.
Nyugdíjas éveiben sem szakadt el tőlünk. Amíg tehette mindig visszajött, érdeklődött, hogy megy a sorunk, hogy vannak a gyerekek. Amikor ez már nehézzé vált, akkor is a médián, ismerősökön keresztül követte az iskolánk életét és biztató szavakkal, bölcs tanácsokkal segítette a munkánk. Mindenkihez volt mindig egy jó szava. Az iskola számára mindig otthon maradt, és mi is otthon éreztük magunkat mellette.
Nem csak a veszteség fájdalmát érezzük, hanem a hála súlyát is. Hálát azért a rengeteg szeretetért, türelemért, biztatásért, amelyet tőle kaptunk. Minden tanítványában tovább él: a betűkben, amelyeket megtanított leírni, a gondolatokban, amelyeket elindított, és azokban az életekben, amelyeket csendesen formált”.
