Áll a bál a Dunaújváros önkormányzatánál – így fogalmaztak abban a cikkben, amely tegnap jelent meg az egyik országos hírportálon. Bár a témája az volt, hogy az állam által biztosított 169 millió forint támogatást nem a csőd szélén álló DKKA kézilabda klub kapta, azért az olvasókban annál a pontnál egyből leeshetett a tantusz, hogy mi is állhat a háttérben, ha egy ilyen írásba feltétlenül bele kellett tenni a választáson induló tiszás jelölt nevét – vastagon, piros betűszínnel kiemelve…
Úgyhogy még mielőtt boszorkányüldözés venné kezdetét, netán előfizetnének bármely ellenzéki propagandafelületre, érdemes lenne megvizsgálni a helyzetet egy másik irányból is: vajon kinek fájt ennyire, hogy nem az adósságban úszó önkormányzati cégbe ment az állami pénz?
Alapinformációk: ki-kivel-hogyan
Van a 2011-ben létrehozott Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia Nonprofit Kft., amely 100 százalékban a dunaújvárosi önkormányzat tulajdona.
Miután a 2019-es választásokat követően lemondott a kft. akkori ügyvezetője, az önkormányzat Mátyás Gábort, a Dunaújvárosi Központi Sportegyesület elnökét bízta meg a klub vezetésével. Aztán 2020 márciusában sajtótájékoztató keretében bejelentették, hogy Gurics Attila lesz a klub menedzsere, és hogy egy szponzori keretmegállapodást is kötöttek egy meg nem nevezett céggel. Bár a kft. ekkor 335 millió forint tagi kölcsönt görgetett maga előtt, újságírói kérdésre, miszerint az ide érkező játékosok biztonságban érezhetik-e a jövőjüket, azt válaszolták, hogy igen. A sajtótájékoztatón nem derült ki, hogy miért volt jelen Klivinyi Zoltán üzletember, és hogy a nem kevés pénzért megbízott Bajáky és Társa ügyvédi iroda hogy áll a kft. átvilágításával.
2021 januárjában érkezett a klubhoz Vertig Csaba (ekkor még hármas vezetés volt), majd 2022 júliusától Horváth Tibor lett az ügyvezető (Csaba pedig operatív vezető). Már ekkor is hatalmas volt a mínusz, és mivel elmondásuk szerint nem volt tényleges átadás-átvétel, a pontos adatok ezután rajzolódtak ki.
Csodaszponzorok nem érkeztek – persze, működhet a dolog nélkülük is, de ahhoz akkor a tulajdonosnak, vagyis az önkormányzatnak kellett volna támogatást nyújtania az élvonalbeli felnőtt csapathoz…viszont érdemi támogatás nem volt. Sem a mínuszok tologatása-könyvelési átrakosgatása, sem a kölcsön nem megoldás az anyagi problémákra, hiszen azt előbb-utóbb vissza is kell fizetni…a pénzügyi gondok tornyosultak, amiről a kft. felügyelő bizottságát is folyamatosan tájékoztatták.
Vitorlát bontottak a lékelt hajón
Bár a tegnapi cikk tartalma lényegében úgy állította be a Horváth-Vertig vezetőpárost, mint aki óriási mínuszokat okozva végül elhagyta a süllyedő hajót, azt elfelejtették benne megemlíteni, hogy a tulajdonos anyagi támogatása nélkül is milyen eredményekkel küzdöttek a dunaújvárosi kézilabdáért, a klubért, a felnőtt és utánpótlás korú játékosokért.
Hazánkban gyakori, hogy egy klub különválasztva működteti a felnőtt élvonalbeli csapatot és az utánpótlást. Előbbi jellemzően egy kft, utóbbi pedig szervezet vagy alapítvány. Ennek elsősorban pénzügyi és jogi okai vannak: a profi sportnak magas a pénzügyi kockázata (játékosfizetések, átigazolási költségek, szponzori ingadozás), és ha csődbe kerül, veszélybe sodorja az utánpótlást. A kormány kiemelten kezeli az utánpótlás-nevelés kérdését, ezért 2011-ben bevezette a látványcsapatsportoknál az úgynevezett TAO-támogatási rendszert (a vállalkozások a társasági adójuk egy részét közvetlenül a sportszervezeteknek ajánlhatják fel). Ez óriási segítség, hiszen ezt a forrást az utánpótlás-nevelésre, az infrastruktúra fejlesztésére, működési költségre tudják fordítani.
Ezt lépte meg a DKKA vezetése: Vertig Csaba elmondta, határozottan egy olyan sportegyesületet akartak, amely semmiben nem függ az önkormányzattól: egyrészt azért, hogy még több kézilabdázó fiatalnak biztosíthassanak edzés- és versenylehetőséget, valamint egy olyan életpálya-modellt, amelyben az U8-as korosztálytól eljuthatnak a gyerekek a felnőtt csapatba. Másrészt azért, hogy tehermentesítsék a kft-t a kiadásokban. Ekkor jött a lehetőség a Virág Egyesületben, amelynek tagsága Vertig Csabát 2028-ig választotta meg vezetőnek. Ez az egyesület a névváltást követően lett a Dunaújvárosi Központi Kézilabda Akadémia Sportegyesület, amelyben az egyesületi vezető tájékoztatása alapján jelenleg mintegy 140 ifjú kézilabdás sportol. A vezető azt is vázolta, bár jogilag két különböző szervezetről van szó, de szakmailag és a mindennapi életükben szimbiózisban működtek (versenyeztetés, ruházat-felszerelések biztosítása, csarnokhasználat, stb).
Eközben az önkormányzat mit csinált?
Háborgott és mutogatott a kormányra, amiért a sportcsarnok 6 milliárd forintos felújítása nem kezdődhetett el, s az erre kapott pénzt vissza kellett fizetnie.
Eközben Horváth Tiborék több pályázatot is benyújtottak a DKKA Nkft. képviseletében az Országos Tornaterem Felújítási Programra, amelyet a Magyar Kézilabda Szövetség hirdetett meg (amelynek pénzügyi stabilitását az állam biztosítja). A szakmai munkájuk alapján többszáz millió forint összértékű támogatást nyertek el (2023-ban és 2024-ben is), így sikerült felújítani például a sportcsarnok tetőszerkezetét vagy éppen a nagyterem parkettáját. Mivel ezekre a DKKA Nkft. képviseletében pályáztak Tiborék, a pályázaton való induláshoz szükség volt a tulajdonos előzetes hozzájárulására.
Az önkormányzat olyan „nagylelkű” jóváhagyását adta, hogy a közgyűlési határozatban még azt is rögzítették: az önkormányzat a megvalósításhoz forrást nem biztosít, az önkormányzattal szemben sem a DKKA Nonprofit Kft., sem a Magyar Kézilabda Szövetség megtérítési igénnyel nem élhet. Eme „nagylelkűség” után pedig úgy pózoltak az elkészült fejlesztéseknél a városvezetők, mintha az ő érdemük lett volna, továbbra is a kormány bírálva az elmaradt 6 milliárdos csarnokberuházás miatt…
Sikerrel pályázott 2024-ben a DKKA Sportegyesület is: mintegy 40 millió forintból megújult a világítás, és 102 millió forintból teljeskörűen megújulhattak a csarnok öltözői is (amit természetesen a DKKA Nkft. játékosai is ugyanúgy használhattak, nem volt különbség e tekintetben sem, és rögzítettek hozzá pályahasználati idősávokat is) – tehát a sportegyesület és a működtetés nem volt ismeretlen az önkormányzat számára sem.
A DVG-vezető fizetését 1,4 millió forintra emelték
A DKKA Nkft. gazdasági helyzete 2025-re súlyos válsághoz ért, ekkor már a bérek kifizetése is problémás volt. Mint azt a sportvezetők elmondták, a sportegyesülettel többször is próbálták a kft likviditási gondjait áthidalni, de ez nyilván nem oldotta meg hosszú távra a fő problémát, a pénzhiányt. A tulajdonos önkormányzat továbbra sem biztosított forrást a pénzügyi válság felszámolására: tavaly novemberben született egy szerződés a városvezetés kérésére, miszerint egy másik önkormányzati cég, a DVG Zrt. 120 millió forint keretösszegű kölcsönt nyújt a DKKA Nkft-nek, amit idén június végéig vissza is kell fizetni – tehát ez sem megoldás (ellenben a novemberi közgyűlésen sürgősségi indítványként a DVG cégvezetőjének, Ádor Zsoltnak megemelték a fizetését 1,1 millió forintról 1,4 millió forintra).
A sportvezetők ekkor már dr. Mészáros Lajos országgyűlési képviselőhöz fordultak segítségért: közbenjárásával sikerült is 169 millió forint kormányzati támogatást szerezni a dunaújvárosi kézilabda jövőjéért. Teljesen érthető és jogos is az a szempont, hogy az állam nem a már milliárdos összeget is ütő, adósságban úszó kft-nek biztosítja a forrást, hanem a sportegyesületnek, amely a pénzt csak a sportcsarnok üzemeltetése kapcsán felmerült költségekre fordíthatja – tehát a gyerekek, fiatalok, felnőttek számára biztosíthatják belőle a sportoláshoz szükséges feltételeket a továbbiakban is.
Az ominózus cikkben foglaltak szerint az önkormányzatnál áll a bál, mert nem értik, hogyan kaphat egy olyan szervezet támogatást a csarnok üzemeltetésére, amellyel nincsenek is szerződésben.
Másként is alakulhatott volna
A sportcsarnok üzemeltetéséről még 2021. júniusában kötött szerződést az önkormányzat és a DKKA Nkft. 2035. szeptember 30-ig szólóan. Ebben szerepel az, hogy a kft. fizet minden felmerülő költséget az operatív üzemeltetés kapcsán, de cserébe nem kell bérleti díjat fizetnie.
Az is szerepel benne, hogy megbízhat alvállalkozókat is. Ez jelentette azt a lehetőséget is, hogy ne az önkormányzat adósságban lévő kft-jébe menjen a kormányzati támogatást: február 1-től él az az operatív üzemeltetési megbízási szerződés, amelyben a DKKA sportegyesület vállalja többek közt a napi nyitás-zárást, a technikai működtetést, pálya- és öltöző előkészítést, koordinálja a pályahitelesítést, ellátja az állagmegóvási és karbantartási feladatokat, biztosítja a zavartalan sporttevékenységet. A sportvezetők ebben látták a megoldást, hogy biztosan oda menjen a támogatás, amire kapták, s nem veszi el senki más jogcímen.
A sportvezetők és az önkormányzat közötti viszony 2025 végére már olyan szinten elmérgesedett, hogy Horváth Tibor lemondott ügyvezetői megbízatásáról, ahogy később Vertig Csaba is kiszállt a kft-ben betöltött vezetői tisztségéből.
Mindketten hangsúlyozták, szó sincs arról, hogy elhagynák a süllyedő hajót: szívvel-lélekkel dolgoztak eddig is és ezután is a dunaújvárosi kézilabdáért, a sok ifjú sportolóért; szándékuk, hogy továbbra is használják a csarnokot a vállalásaiknak megfelelően a sportegyesület égisze alatt. Azt a lehetőséget, hogy a sportegyesület vigye tovább a csarnok üzemeltetését (a kft. tehermentesítése érdekében), az önkormányzatnak is felajánlották, de nem lett erről megállapodás. Tiborék az együttes munkára, megoldás-keresésre nyitottak, viszont a kft-ben az elmérgesedett helyzet miatt már nem akartak maradni – ami teljesen érthető is.
Mi lesz itt még?
Az önkormányzat februárban új ügyvezetőt választott a kft. élére, Mázló Imre személyében – aki rakosgathatja utólag a közgyűlési döntéseket saját tőkéről-jegyzett tőkéről, pótbefizetésekről, tagi kölcsönökről, buboros kamattal számított kölcsönökről, apportálásokról, és még ki tudja, de pénz nélkül nem valószínű, hogy hepiend lesz a vége…Érdekes az is, hogy bár hatalmas mínuszban van a kft, az új ügyvezetőnek havi 650 ezer forintos megbízási díjat állapítottak meg, idén júniusig…
És a hab a tortán, hogy Horváth Tiborék egy korábbi pályázata is most érik be, amellyel a csarnok külső szigetelésére, nyílászárócseréire nyertek támogatást.
Ez még nem a teljes sztori, nincs vége a történetnek sem, ahogy a dunaújvárosi kézilabda jövője sem látható még tisztán.
