Szomorú csendességgel indul a tanév a Rudas Közgazdasági Technikum és Kollégium falai között. Egykori munkatársai, barátai és a vendéglátós szakma négy évtizedet átívelő nemzedékeinek tagjai megrendülve gyászolják Kovács Zsuzsanna nyugdíjas szakoktatót, nevelőt, a mindig segítő, önzetlen és igaz embertársat.
A hírről Szemenyei István igazgató tájékoztatta szerkesztőségünket. Az iskola közössége úgy ír a kiváló pedagógusáról, hogy míg az egész világban terjedő járvány miatt aggódtunk szeretteinkért, nem sejtették, hogy eközben egy másik, sokkal nehezebb küzdelem is zajlott, amit Zsuzsa vívott az alattomos kórral szemben. Nem tudták a bajt, nem tudtak reményt és vigaszt adni, nem tudtak mosolyokat csalni a kilátástalanságban, nem tudtak elköszönni. De talán jól is van ez így. Kovizsuzsi nem kért a sajnálkozásból és részvétből, mert méltósággal, csak szép emlékeket hátra hagyva akart örökre távozni. A főhajtás és a tisztelgő emlékezés maradt a Rudas közösségére. Emlékezés arra az emberre, akinek a konyha és az iskola volt az élete. Aki nem tudott választani, ezért az iskolából konyhát, a konyhájából iskolát csinált. Mindene volt a vendéglátás, a fiatalok felkészítése és nevelése, a szakmai és emberi értékek átadása. Egy-egy rendezvény kapcsán maga köré gyűjtötte a diákokat, kollégákat, és gyengéd határozottsággal irányítva őket formálta látásmódjukat, ügyességüket, személyiségüket. Szerette és megkövetelte a rendet, tiszteletet várt el az étel és a munka iránt.
Végigjárva a ranglétra fokait, hiteles maradt cukrászként, pedagógusként, másokat képviselő, közösségi emberként. Szerették letisztult, gyakorlatias gondolkodását, reális meglátásait. Teherbírása, aktivitása és életöröme őket is magával ragadta. Kovács Zsuzsanna búcsúztatása 2020. augusztus 25-én 14:30-kor a Dunaújvárosi Temetőben lesz.
