Akit egy kicsit sem zavar, hogy miként kerül össze egyetlen ember fejében a Piri-piri csirke receptje a Lahori sült haléval, az ne csodálkozzon, hogy a Lengyelországban, Andalúziában szerzett gasztronómiai élmények is komoly-korrekt receptúrákat rejtenek még Szalai Attila fejében.
Az eredeti szakmáját, hivatását tekintve kohómérnök úriember az európai, ázsiai, amerikai autóipari csúcsvezetői beosztásai alkalmával megtett utazásaikor ugyanis szívesen jegyzetelte az éttermek kínálatát és a nemzetek receptjeit, ha ízlelőbimbóira akadt egy-egy ország, tájegység nagy örömöket okozó ízvilága. A közel 20 év alatt gyakorta még a konyhákba is meginvitálták. Szívesen élt ezekkel a lehetőségekkel, hiszen szereti a kellemes és harmonikus zamatokat, de szeret főzni is:
– Az első receptem egy lecsó volt, valamikor a középiskola vége felé. A kíváncsiság hajtott, meg tudok-e úgy főzni egy ételt úgy, hogy közben nem kóstolom meg, csak az illatok és a textúra alapján ellenőrzöm. A szüleim voltak a kóstolók. Ízlett nekik.
Forrás: Szalai Attila
Amikor saját konyhádban próbáltad ki más nemzetiségek ételeit, ragaszkodtál az eredeti alapanyag beszerzéséhez?
– Alapvetően igen, ragaszkodtam. Néha improvizáltam, de ilyenkor alaposan utánajártam a helyettesítésnek és konzultáltam is a külföldi barátaimmal.
Forrás: Szalai Attila
Hol tapasztaltad leginkább, hogy az étel látványa és zamata összecseng a helyi hagyományokkal, s miért?
– Leginkább Magyarországon tapasztaltam ilyet. A magyar konyha és a tradíciók szimbiózisa világbajnok. Nemzetközi szinten három országot mondanék, de mindenhol odafigyelnek az összhangra. Etiópia. Az afrikai alapanyagok és a nehéz élet a konyha- és tálalástechnikáival keverednek. Szíria. A tálalás, a főzés, a falatok minden pillanatban éreztetik a történelmet a bibliai időktől napjainkig. Kína. A tálalás, az ültetés, az ételek felszolgálása, külalakja, zamata és az étkezések hagyományos rendje a mai napig él. Általánosságban a Távol-keleti konyhák színesebbek; a Közel-keletiek történelmibbek; az európaiak kifinomultabbak és egyértelműen népcsoportokhoz köthetők; az afrikaiak tükrözik a kihívásokkal teli életet, a kontinens különbözőségeit; az Észak-amerikai ételek a telepesek és a bevándorlók életét mutatják be keveredés nélküli, de egymás melletti élettel; a Közép- és Dél-amerikai konyhák pedig alapvetően ragaszkodnak a történelmi gyökereikhez, a családhoz és a természeti erőkhöz. A személyes élményem alapján a Dél-amerikai konyha tiszteli leginkább a természetet.
Forrás: Szalai Attila
Karácsonykor hagyomány hazánkban a halételek fogyasztása. Hogyan viszonyulsz ehhez?
– Imádom a halat és a tengeri herkentyűket. Édesanyám halászléja kitüntetést érdemelne. Nagy kedvencem a Távol-keleti tengerialga-saláta. Egyszer fogadtam az egyik kínai hotel chefjével, hogy több algasalátát tudok megenni, mint amennyi van neki. Az esti italozást ő fizette nyereményemül. Lehetetlen visszautasítanom a harcsapaprikást, vagy a korhely halászlevet. Észak-Amerikában volt egy kis halsütöde a házamnál. A Nagy-tavakból maga fogta halakat kínálta a tulajdonos. Felejthetetlenek a Boszniában elköltött pisztrángok, amelyeket a választásom után a szakács fogott ki a terasz alatt futó patakból. Emlékezetesek a kilencvenes évek Görögországában elfogyasztott tintahalak is.
Forrás: Szalai Attila
Mihez ragaszkodsz általában egy jó étel elkészítésénél?
– A szakács felkészültségéhez, a hagyományokat tisztelő kreativitásához. Az alkalmas eszközökhöz, főként az éles késekhez. A kiváló minőségű alapanyagokhoz. A nyitott és érdeklődő fogyasztókhoz. Az adott ételek, étkezés üzenetéhez, történetéhez, sodrásához. A felkínált ételek élményszerű zamatához, tálalásához. A főzés tisztelet az alapanyagok, a tradíciók és a fogyasztó iránt. Ha egy ismerősöm, barátom megtisztel a bizalommal, hogy elfogyasztja, a saját testébe juttatja az ételt, amit elkészítek, akkor csak a kiváló minőség és a teljes felkészültség lehet az elfogadott.
Szerző: Pálinkás István Forrás: Feol.hu
