Folytatta várostörténeti bejegyzését az Intercisa Múzeum. Kronászt Margit és Nagyné Hodik Mónika történészek ezúttal arról értekeztek többek között, hogy a város építésével egyre több utca lett, amelyeket kezdetben betűkkel és számokkal jelöltek, majd 1952. május 1-én az addig elkészült utcák nevet kaptak. Mára a feledés homályába veszett és sajnos csak néhány „városalapító” emlékszik arra, hogyan hívták egykor az utcákat.
A mai Babits Mihály volt az I. utca, a II. a József Attila, a III. az Ady Endre vagy a IV. a Május 1. utca. Az „A” az Építők útja, a „B” a Sztálin út, majd a Vasmű út, a „C” a Kossuth Lajos utca akkori elnevezése volt. Ekkor készültek el a Sztálin út ötemeletesei és vele párhuzamosan épült a főút páros oldala is. A Sztálin úton 1952. április 30-án megnyíltak az első üzletek, ami nagy változást jelentett a város életében, hisz korábban a boltok barakkokban és lakóépületekben működtek. Gyors tempóban szöktek a magasba az L-épületek falai, a Kossuth Lajos utca, a Szórád Márton út, a Duna sor és a Dózsa György út környékének épületei. Ugyanakkor a végleges házak mellett ott voltak a felvonulási épületek is, melyek tarka képet kölcsönöztek a városnak. A hőskorszakot idéző felvonulási épületek mementóként még a következő évtized közepéig itt álltak. Kezdett kibontakozni egy város képe, azonban az utcák még mindig magukon viselték az építkezés hangulatát. Jellemző volt az is, hogy az elkészült épületek hosszú ideig vakolatlanul álltak és kezdetben járdák, utak híján (és még, ha volt is betonút) esős időben sok gondot okozott a nagy sár. Először 1952 tavaszán gondoltak arra, hogy az óvárost összekössék a várossal. Később aztán már menetrendszerű fakaruszok szállították az utasokat, sokszor pedig busz híján az arra járó teherautó, melyet az utazni vágyó leintett, vitte el a „stoppost” a város valamelyik pontjára.
