Egyre többen örülhetünk majd annak, ha végre ismét találkozhatunk kedvenc zenészeinkkel egy-egy koncert alkalmával. Azokkal, akiket szintén nem hagyott érintetlenül a pandémia és sok-sok fellépést kellett lemondaniuk. A Magyar Jazz Szövetség elnökével, Bágyi Balázzsal beszélgettünk.
Mit jelentett a szakma számára az elmúlt időszak?
– A kezdeti ijedtségből és az azt követő apátiából hamar fel kellett ocsúdni és rengeteg beadványt, pályázatot írtunk a szövetséggel. Ezeknek lettek is eredményei, pl. a „Köszönjük Magyarország” programban is önállóan meg tudott jelenni a jazz, de van például egy EMMI-s pályázatunk, amelynek a megvalósítása várat magára, amíg nem lesz szélesebb körű a nyitás. Mi nem vagyunk szakszervezet, segélyezésre nincs sem jogosultságunk, sem büdzsénk. Amit tenni tudunk, hogy erőteljesebben hallattuk a hangunkat, hogy bajban vagyunk, illetve az összes megnyíló anyagi forrásra rástartoltunk, hogy szakmai programokat szervezve juttathassunk pénzt a muzsikusokhoz. Azon is nagyon igyekeztünk 2020-ban és jelenleg is, hogy a már eltervezett és megszerzett forrásokkal rendelkező programjainkat áthelyezéssel működtetni tudjuk. Ez persze rengeteg kényelmetlenséggel és pluszmunkával járt, de elmondhatom, hogy vállalásainkat és küldetéseinket sikerül a jelen helyzetben is fenntartani.
Az egykor szebb napokat látott Dunaújvárosban nívós hagyományteremtéssel alakult Művész Jazz Klubban lépett fel 2015-ben Lubos Soukup cseh szaxofonossal a Bágyi Balázs New Quartet azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy bevonzza a zenei világ hasonlatos figuráit az európai vérkeringésbe. Sikerült?
– Nagyon szívesen mentünk mindig Dunaújvárosba, mert tudtuk, hogy bejáratott helyen játszunk, ahol értő közönség van. Remélem, hogy hamarosan sikerül újra feléleszteni a remek kezdeményezést. Voltunk Geoff Warren angol fuvolistával is a klubban. Lubossal amúgy számos alkalommal játszottunk Szlovákiában és Csehországban is. Később többször koncerteztünk Kínán kívül hazai helyszíneken Li Xiaochuan sanghaji trombitással és más művészekkel is. Voltunk Amman Jazz Fesztiválon Jordániában, bejártuk az egész Balkánt, játszottunk 5-6 országban ott, nyugatra főleg Németországba járunk.
Bágyi Balázs Gramofon-díjas jazzdob előadóművészről köztudott, hogy rendkívüli munkabírásán túl, mindig szem előtt tartotta a magyar jazz lüktetését a világban. Évek óta tudja róla a szakma, hogy kedveli a nívós munkát, nívós zenészekkel. A jelen formációban együtt játszanak a Hollandiában végzett szaxofonos titán Soso Lakatos Sándorral, a klasszikus zenén nevelkedett Junior Prima-díjas zongorista Oláh Dezsővel és Közép-Európa egyik legnagyszerűbb bőgősével, Oláh Péterrel. A tavaly év végén megjelent albumuk mégis a pandémiára reflektáló üggyé vált. Zeneszerzőként mennyire van hatással Önre a világ a stúdióban?
– A világ történései elől nem lehet elmenekülni, ráadásul kvázi közéleti személyiség vagyok, nem is tehetem meg, hogy elrejtőzzek, így természetesen erősen hat rám minden, ami körülöttünk történik. A zenekar számunkra olyan, mint a második családunk, mi így működünk. Dezsővel, aki szintén aktív zenekarvezető és remek projekteket visz, nagyon szorosan összedolgozunk, egyeztetünk folyton. Petivel az idén 25 éve vagyunk egy ritmusszekció, ehhez azt hiszem nem kell hozzáfűzni semmit, egy házasságnyi idő… Soso később jött kicsit, előtte Ávéd Jani volt a szaxofonos, de mióta hazatelepült és bekapcsolódott az itthoni vérkeringésbe, kapcsolatban vagyunk és már 5 éve ő fúj a New Quartetben. Legutóbbi, tavaly év végén megjelent albumunk a 2020 címet viseli, egy korlenyomat, hangulatjelentés. Sok olyan dolgot valósítottunk meg rajta, amit korábban nem próbáltunk. Például a címadó kompozíció szabadvers zenei aláfestéssel, vagy Soso fúj EWI-n (electric wind instrument) is. Számomra a zenekar igazi csapat, nem haknibrigád, állandó műhelymunka folyik, zeneszerzői oldalam és komponálási ötleteim megvalósításának terepe. Most is készülök egy új albumnyi zenével, Erik Satie inspirálta zene lesz „Satie in Jazz” címmel, fele részben saját, fele részben feldolgozás muzsika. Június 4-én tartjuk az ősbemutatót a Bartók Rádióban, a Klasszikus és Jazz sorozat részeként.
Három turnét terveznek az őszre, ilyenkor az Artisjus -díjas zenepedagógus is dobolja önben a ritmust, vagy más szempontok szerint teszi a dolgát, esetleg improvizál?
– Mára az intézményi keretek közötti tanári tevékenység háttérbe szorult az életemben, főleg a korábban intenzív turnézás miatt, ami remélem, idén ősztől folytatódhat. Idén három utat terveztem és készítek elő, egy erdélyit, egy nyugat-európait főleg németországi helyszínekkel és novemberben Kínába szeretnénk ismét eljutni. Korábban több mint 20 évig volt tanári főállásom, most mindössze egy óraadói státuszom van és három magánnövendékkel foglalkozom, valamint a Bodajki Jazz Tábort működtetem nyáron egy hétig. Érdekes a tanári tevékenység összevonásának kérdése az utazásokkal, mert többször is előfordul, hogy útközben egy-egy városban kapcsolatba kerülünk iskolákkal, ahol mesterkurzust tartunk. Ez főleg Kínára igaz, ahol rendszeresen tanítunk a Jilin University-n Changchunban, illetve a Shanghai Conservatory of Music is hív bennünket. Ha egyedül megyek, rengeteg helyen zsűrizek, illetve tartok workshop-okat, adok privát órákat külföldön.
Szerző: Pálinkás István Forrás: Feol.hu
