A kultúra is egyre inkább globalizálódik – de kellenek még a szeretetközösségek

Tavaly augusztusban volt egy éve, amikor Benda Gábor zongoraművész rácalmási fellépésekor megemlítette, hogy tervben van egy Jézus életéből 12 stációt megjelenítő szerzői zenemű megkomponálása, amit az Emmi támogatásával valósít meg. Az akkor is szerényen nyilatkozó és a jazzel is szoros kapcsolatokat ápoló szerző most érkezett el az elkészültek bemutatására. Ezt a tételsort is megosztja a rácalmási Szent István-templomban július 17-én délután öt órai kezdettel. Első alkalommal a Fóti Szeplőtelen Fogantatás-­templomban volt hallható a teljes kompozíció még októberben. Rácalmásra pedig nemcsak a pandémia időszaka alatt volt ideje eljönni, de szívesen emlékszik a kedves fogadtatásra is.

– Nagy öröm volt számomra a rácalmási közönség lelkesedése és érdeklődése a zeném iránt. A visszajelzések alapján úgy éreztem, hogy tetszett a műsor. Emiatt egy kicsit olyan érzés is van bennem, hogy meg kell felelnem az elvárásoknak. Ezen leszek!

Utolsó beszélgetésünkkor a szakrális helyszínekre hívtad fel a figyelmet mint megtartó helyekre s mint szeretetközösségek helyszíneire. Mit tapasztalsz, korunkban is képesek gyűjtőhelyek lenni ezek a terek?
– Szeretném, hogy ez egyre inkább így legyen, és zenémmel is próbálom ezt szolgálni. Azonban nehéz alternatívát nyújtani egy olyan világban, ahol a kultúra is egyre inkább globalizálódik, még a legkisebb településen is olyan gigászokkal kell megküzdeni egy kis odafigyelésért, mint a Netflix vagy az HBO. A szakrális terek talán kínálhatnak még mindig egy olyan „másik állapotot”, amelyben egy 50 perces koncert erejéig föl lehet függeszteni a telefonböködést, és kiszakadhatunk kicsit az élet­energiáinkat elszívó reklámok ránk erőltetett világából. Szerintem, aki ezt kipróbálja, valódi feltöltődésben lesz része.

Kocsis Zoltán egyszer azt nyilatkozta, hogy „Egy biztos: sem zenei, sem politikai, sem társadalmi értelemben nem fogok engedményekkel járó megegyezéseket kötni.” Téged mi vezetett a Jézus 12 tétel megírásakor? Tettél engedményeket?
– Nehéz Kocsis Zoltán után ugyanezt elmondani, hiszen ő egy példátlan fenomén volt, de ugyanezt gondolom én is. A stílus, az magától jött olyan értelemben, hogy én komponáltam a műveket, így az én stílusomat képviseli. A téma pedig adva volt, amelynek teljesen alárendeltem a zenét, hiszen a témára születtek meg a művek. Kompromisszum a témával kapcsolatban meg nem lehetséges, hiszen az identitásunk alapját képezi, még azokét is, akik nem tudnak róla, így abba nem szabad belepancserkodni. Ezért aztán sokakat irritál, főleg a „haladó” Nyugaton, ha visszanyúlunk európai civilizációnk lényegéhez. Például Berlinben, amikor a Bflat Jazz Clubban léptem föl, azért nem jelentettek meg cikket a koncertről, mert az újságíróval nézeteltérésem támadt a tekintetben, hogy karácsonykor szabad-e karácsonyi műveket játszani, vagy az a muszlimok elleni provokációnak minősül. Ebben nem tudtunk engedményekkel járó megegyezést kötni. Fel kellett ismernem a progresszívek típusos magatartását, amely mindig arra irányul, hogy a múltat akarják valamilyen aktuális formában „végképp eltörölni”. Úgy a régi nagy-nagy progresszívek, a bolsevikok, a fasiszták, mint a maiak is: történelmi szobrokat döntenek le, könyveket égetnek. Hol­lywoodban történelmi témájú filmeket tesznek tiltólistára, az egyetemekről professzorokat kergetnek el a szó legszorosabb értelmében – és a többi. Semmi olyan dologban nem szabad engedményt tennünk, amely a múltunk eltörlésére irányul; azt már a régi progresszívok megmutatták, hogy ez hová vezet. Ráadásul most a megtépázott, kizsigerelt és bizonyos értelemben reményt vesztett világunknak különösen nagy szüksége van az olyan produktumokra, amelyek valamilyen formában megkísérelnek visszanyúlni a jézusi értékvilághoz.

Tudtommal harmadikként Rácalmásra jössz a darab bemutatásával – bár lesz még a témában koncerted Budapesten, a Hermina-kápolnában, Csengerben és vonzáskörzetének hat településén a híres középkori templomokban… Itt viszont máris sok ismerős lesz a helyszínen. Maradsz majd beszélgetni?
– Szívesen. Az evangelizációban nem vagyok kompetens, de ha a zenémmel sikerül közelebb vinni Jézus történetét olyanok számára is, akik eltávolodtak európai kultúránk gyökereitől, az számomra már siker.

Szerző: Pálinkás István Forrás: Feol.hu