Mint már arról korábban hírt adtunk, a téli szünetben zárva tart az Intercisa Múzeum, legközelebb január 4-től fogadják a látogatókat.
Ám ettől függetlenül folyamatosan kínálnak érdekességeket a honlapjukon, blogok, bejegyzések, történeti írások formájában. Van egy olyan sorozat például, amely különlegesebb műtárgyakról, azok történetéről szolgál ismeretanyaggal. A decemberi bejegyzést Nagyné Hódik Mónika írta az úgynevezett étkezési zsetonokról, ezzel kapcsolatban pedig az ide érkező építők étkeztetéséről, a rendszer kialakulásáról, annak fontosságáról. Az 1950-es évek elején Dunapentelén, majd a későbbi Sztálinvárosban indult meg először a közüzemi étkezés, és mint ilyen, az országban előzmények nélkülinek számított. Az elején még egyszerű volt megszervezni a munkások étkeztetését, ám ahogy egyre többen, több ezren lettek, már nem. Ráadásul probléma volt az is, hogy az ebéd után elfelejtették visszaadni az evőeszközöket, poharakat. Erre Kosaras József azt javasolta, hogy az Élelmezési Vállalat vezessen be tantuszt vagy érmét. Aki használni szeretné az evőeszközöket vagy a tányérokat, azok fizessék be annak az árát, az érme pedig ennek fejében járna.
A rendszer úgy működött, hogy a konyhán az evőeszközért cserébe le kellett adni ezt a bizonyos zsetont, majd az ebéd végeztével, azok leadása után visszakapták az érmét. Bár a zsetonrendszer bevezetése jónak tűnt, de kudarcot vallott. 1955-ben is panaszkodtak, hogy rengeteg evőeszköz tűnt el. Ezek a zsetonok nagyjából 4 cm átmérőjű, kerek, bronzból készült érmék, közepén vörös csillaggal, alatta beütött sorszámmal, szélén körben Dunai Vasmű Élelmezési Vállalat felirattal.
