Bevallom, hogy sosem rajongtam a sajtos spagettiért, vagy bármi hasonló ételért.
Azt a szerintem borzalmas cukros és sajtos-tejfölös tésztát juttatja eszembe, amivel a menzán traktáltak minket anno, pedig főzhettek volna sokkal jobb tésztás ételt ugyanazzal a tejföllel, egy kis pörkölt szafttal és a rápirított sajttal, cukor nélkül. De hát az üzemi négyszög, az üzemi négyszög volt.
Nem zavar, ha más szereti ezt a cukros, sajtos-tejfölös „csodát”, legalább nem veszünk össze rajta. 😊
Amikor az első igazi amerikai BBQ élményem volt, akkor egy adag mac and cheese is a tányéromra került.
Nem tagadom, először meglepődtem. Egy pillanat alatt lopta magát a szívembe, hiszen sajtos, meleg, krémes, néhol ropogós. Kiváló kísérője az igazi BBQ ételeknek. Nem azoknak, amelyeket egyszerű sütőben készítenek és bekenik valami édeskés szósszal, hanem azoknak, amelyek valódi füstön készülnek hosszú órák alatt, ahogy a BBQ nagykönyvben meg van írva.
A mac & cheese története évszázados.
Már a XIV. században lejegyeztek vajas, sajtos tésztaétel Olaszországban. Ez friss, kézzel vágott tésztát, olvasztott vajat és sajtot tartalmazott. Ezt tekintük a mac&cheese ősének.
Egy 1770-es szakácskönyvben már úgy szerepel, hogy a makaróni tésztát besamell mártással és cheddar sajttal kell összekeverni, majd parmezánnal megszórni, végül sütőben megsütni.
1784-ben nem hosszú makarónit, hanem rövidet írtak besamellel és sajttal, viszont ekkor már került a tetejére bors is.
Egy 1861-es könyvben már került a tetejére zsemlemorzsa is.
A 2010-es évektől reneszánszát éli a fogás önálló ételként és köretként is.
Egyértelműen látszik, hogy az étel évszázadok óta népszerű és foglalkoztatja a főzőtudományt.
Az Amerikai Egyesült Államok 3. elnöke, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik megfogalmazója és aláírója, Thomas Jefferson 1802-ben mutatta be a parmezános sült tésztát egy állami vacsorán.
Többször is megjelent az amerikai szakácskönyvekben, 1824, 1852, 1861, 1880 években. A tésztagyártás és a sajtkészítés fejlődésével az étel elveszítette „arisztokrata” jellegét és a szegényebb rétegek számára is elérhetővé vált.
Kanadában 1845-től tudunk a mac and cheese létezéséről.
A kanadai recept eltér az amerikaitól, vagy az európaitól. Itt tejszín, tojássárgája, mustár, szerecsendió kerül a sajtok mellé. Az egyik legnépszerűbb kanadai étel. Van olyan, aki a poutine elé helyezi, mint kanadai nemzeti étel.
Az első találkozásunk egy BBQ vendéglőben esett.
Kaptam csirkecombot, oldalast, kolbászt, chilis savanyúságot és ezt a finom tésztaételt. Ez az első kanadai utamon történt. Akkor két hónapig éltem Kanadában és volt időm beülni jó pár vendéglőbe. Ez volt az első eset, amikor kértem és beengedtek egy tengerentúli vendéglő konyhájába. A tulaj fogadott személyesen.
A pitmaster mindent elmagyarázott, megmutatott. Tanácsokkal látott el, arra az esetre, ha éttermet nyitnék. Ha tudta volna, hogy alig 3-4 év múlva bekövetkezik…
Szóval ez az étel meleg, krémes, sajtos, néha ropogós. Szerintem önmagában nem túl izgalmas, de remek kísérője az igazi barbecue ételeknek, de akár egy klasszik sültnek is.
Időterv:
Előkészítés: 5 perc,
Elkészítés: 15 perc, ha csak főzi, plusz 15 perc, ha sütőben meg is süti,
Elfogyasztás: 10 perc.
A szükséges eszközök:
1 db lábas a tésztafőzéshez,
1 db lábas a mártásfőzéshez, lehetőleg olyan, amit sütőbe is be tudunk rakni,
1 db fakanál.
Hozzávalók:
30 dkg szarvacska, csavartcső, vagy rövidcső tészta,
10 dkg cheddar sajt,
1 dkg reszelt parmezán,
1 dl tej,
5 dkg vaj,
10 dkg liszt
csipet só, bors, szerecsendió,
ha valaki sütőbe is akarja tenni, akkor annyi vajas zsemlemorzsa, amennyi éppen ellepi a tetejét az edényben.
Elkészítés:
1. Tegyük fel főni a tésztát. Addig főzzük, amíg félig puha nem lesz, mint a végén szeretnénk.
2. A másik lábasban olvasszuk fel a vajat és keverjük el benne csomómentesre a lisztet. Utána óvatosan keverjük bele a tejet és főzzük krémesre. Ha van kedvünk, akkor tehetünk hozzá egy kis szerecsendiót.
3. Keverjük bele a sajtunkat (amit előtte reszeljünk le).
4. Keverjük bele a főtt tésztánkat és még főzzük pár percig együtt.
5. Ha meg is akarjuk még sütni, akkor szórjuk meg a tetejét a vajas zsemlemorzsával, ízlés szerinti vastagságban és tegyük be kb. 15-20 percre az 180 Celsiusra előmelegített sütőbe. Akkor jó, amikor a zsemlemorzsa aranybarna lesz.
6. Ha megsütöttük, ha nem, utolsó lépésként szórjuk meg parmezánnal a tetejét.
