A Zsaru Magazin egy újabb dunaújvárosi rendőrről szóló cikket közölt csütörtökön a közösségi oldalon. Szakács Krisztián 2002. július 1-én szerelt fel a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára, jelenleg Perkáta körzeti megbízottja.
Pályaválasztásról, meghatározó esetekről is mesélt a dunaújvárosi egyenruhás a híroldalnak. A következőkben SZ. Z. J. írását olvashatják:
Szakács Krisztián zászlós, Perkáta körzeti megbízottja a közrendvédelmi szolgálat veteránja. Dunaújvárosi járőrként végigment a ranglétrán, majd beosztást és lakhelyet is váltott. Négy és fél éve lett az Adonyi Rendőrőrs Körzeti Megbízotti Csoportja tagjává, ami azt is jelenti, hogy az illetékességi területen járőr is.
Jó ötletnek tűnt
– Fontosnak tartottam, hogy legyen érettségim, de a jövőmről még akkor sem volt konkrét elképzelésem, amikor a vizsgákra készültem, pedig ekkor már eldőlt a sorsom. Megtudtam ugyanis, hogy több osztálytársam is kipróbálja magát a rendőrség felvételijén, és támadt egy olyan ötletem, hogy velük tartok, aztán a sors úgy rendezte, hogy ebből a kis különítményből csak belőlem lett rendőr – idézte fel Szakács Krisztián, aki a paksi Vak Bottyán Gimnázium elvégzését követően a Csopaki Rendészeti Szakközépiskola kétéves képzésén vált egyenruhássá, és 2002. július 1-én szerelt fel a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára. – 2006-ban lettem járőrvezető, három évre rá pedig váltásparancsnok, ami ’12-ben, az ügyeletek összevonása után, szolgálatirányító parancsnoki beosztásra változott. Öt évvel ezelőtt éreztem úgy, hogy a közrendvédelem más területén is kipróbálnám magam, és 2020 júliusa óta szolgálok az Adonyi Rendőrőrs Kmb. Csoportjában; de hogy a váltás teljes legyen, a környékre költöztünk a családommal. Először Rácalmás körzeti megbízottja lettem, ’23 júliusa óta pedig Perkáta tartozik hozzám, emellett természetesen járőrszolgálatot is ellátok az őrs illetékességi területén.
Az Adonyi Rendőrőrs Kmb. Csoportjának egyenruhásai nyolc település (Adony, Beloiannisz, Besnyő, Iváncsa, Kulcs, Perkáta, Pusztaszabolcs és Rácalmás) bel- és külterületén ügyelnek a jogrendre és persze a lakosokra.
A mentők előtt értek ki a szíven szúrt férfihoz
– Különös egybeesés, hogy eddigi rendőrségi pályafutásom egyik legemlékezetesebb intézkedése Perkátához köthető, és eszembe is jut mindig, amikor körülnézek a nagyközségtől délre fekvő Szőlőhegynél; húsz évvel ezelőtt ott kellett biztosítanom egy emberölés helyszínét, amire sem azelőtt, sem azóta nem volt példa. Ekkor még dunaújvárosi járőrként szolgáltam, és mi voltunk a legközelebb a társammal, elsőként is értünk oda, röviddel a mentőszolgálat esetkocsija előtt. Annak a szíven szúrt, középkorú férfinak a látványát sosem felejtem. A haverja volt a feltételezett elkövető, annál is inkább, mert elmenekült. Pár nappal később egy szolgálaton kívüli kolléga ismerte fel Dunaújvárosban, amint a járdán gyalogolt. Rögtön hívta a váltásparancsnokot, és amíg a járőrök odaértek, visszatartotta. A kihallgatásán a férfi azt adta elő, hogy iszogatás közben összeszólalkoztak, és annyira feldühödött, hogy mellkason szúrta az áldozatot. Az erdőben bújt el, de ezt csak két napig bírta.
A véletlen lehet nagy dolog.
– Múlt nyáron történt egy járőrszolgálat során, hogy amikor Kulcs külterületén néztünk körül a kollegámmal, az egyik hétvégi házból kiáltozva szaladt ki egy férfi a földút felé, és közben hevesen integetett. Megálltunk a szolgálati autóval, és meghallgattuk. Azt mondta, épp az imént tűnt fel neki, hogy víz folyik ki a szomszédja ingatlanjából, de hirtelenjében nem érezte magát képesnek arra, hogy átmásszon a kerítésen, megtalálja és elzárja a főcsapot, és alig akarta elhinni, hogy azon a dimbes-dombos, hétvégi házas, külterületi részen pont akkor fordult arra egy rendőrautó. Természetesen bemásztunk, és megoldottuk a feladatot. A károsult köszönőlevelet írt az Adonyi Rendőrőrs parancsnokának, ami jólesett, de most is azt gondolom, hogy ez a véletlenen múlt, hiszen amit tettünk, önmagában nem volt nagy dolog… bár ami a véletlent illeti, végül is így lettem rendőr.
