A Via Margaritarum Zarándok Egyesület tagjaként, de magánemberként is Cseh Béla aligha tudná megmondani, mennyi lépést tett meg az elmúlt évek során azért, hogy távoli szakrális helyekre juthasson el. De induljunk helyből.
Hogyan fogadta a dunaújvárosi görögkatolikus templom megépültének hírét?
– Annak ellenére, hogy több szeretett és nagyra becsült görögkatolikus zarándoktársam van, mégis vegyes érzelmekkel. Öt éve ugyanis, a hajdúböszörmény–máriapócsi görögkatolikus ifjúsági zarándoklaton Orosz Atanáz görögkatolikus püspök atya arra kért, hogy leghátul haladjak, nehogy a 450 fős „nyájból” egy is elvesszen.
Apropó Máriapócs. Magyarország még mindig nem zárkózott fel az európai Mária-kegyhelyeket összekötő zarándokutak hálózatához…
– 1999-ben az első Orbán-kormány asztalára került a Zarándokút Mária országában címet viselő anyag, a jól működő zarándokház típustervének vázlataival együtt. 2001-ben az első Széchenyi-tervben ki is írták a pályázatot a vallási turizmus fejlesztésére, ám ezt a Medgyessy-kormány azonnal le is állította. Pár év múlva aztán – áttételesen – megvalósult a Mária-út.
A migráció nem betegség, hogy orvosok kezelgessék, hanem olyan globális társadalmi tény, amelyet Európában 2015-ben meg kellett volna állítani. Egyetért ezzel?
– Alig van a világon nagyobb gazemberség, mint a szegény afrikai országokból kiszippantani a még meglévő életerőt és a leginkább munkaképes korosztályt, a jobb élet reményével kecsegtetve elcsábítani. A globális pénzhatalom „áldásos tevékenysége” következményeként már 30 ezren belevesztek a Földközi-tengerbe. Csak azt tudom üzeni a szerencsétleneknek, hogy „hazádnak rendületlenül légy híve, ó migráns!”.
Egy másik irányból, a Pakisztán, Afganisztán, Irak… (stb.) felől érkezők pedig nagy valószínűséggel nem migránsok, hanem az inváziós hadsereg előretolt bástyái. A múlt héten éppen a román–magyar határon zarándokoltam egy társammal, amikor a Bagaméri-erdőben a már korábban minket igazoltató rendőrök utánunk jöttek, és elmondták, hogy pár száz méterre vagyunk a határtól, s az erdőben sok-sok migráns lehetséges. Nem a pénzünk, hanem elsősorban a ruhánk kell nekik, hogy némileg európai öltözetben tudjanak kilépni az erdőből.
Mi volt eddigi zarándoklatai során az összegezhető tanulság?
– Három éve belekóstoltam Baszkföldön és Galiciában az El Caminóba, amelynek nagy tanulsága, hogy jelenleg nem keresztény zarándokút. A fiatalok spirituális éhsége folytán rátelepült egy ezotériába hajló kereslet, sőt némi „buliút” jellege is lett. Nem véletlen, hogy a Kárpát-haza gyalogos zarándokaként határozom meg magam. Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken több zarándokközösséggel is kapcsolatban vagyok, s van egy nagy tervem, amelyről talán egy következő megkeresés alkalmával fogok néhány gondolatot megosztani.
Szerző: Pálinkás István Forrás: feol.hu
