Az online tér ma már nem csupán véleménycsere helyszíne. Sokszor inkább politikai csatatér. Ami a hétvégén történt egy helyi, választásokkal kapcsolatos bejegyzés alatt, túlmutat egy egyszerű kommentvitán. A jelenség neve: szervezett digitális nyomásgyakorlás.
A cikk alatti hozzászólások között feltűnően nagy számban jelentek meg olyan profilok, amelyek – alaposabb vizsgálat után – nehezen tekinthetők valós személyeknek. Friss regisztrációk, alig néhány ismerős, minimális aktivitás, sok esetben generikus profilképek. Ezek a felhasználók rövid időn belül, egymást erősítve, gyakran fenyegető, becsmérlő hangnemben reagáltak békés hangvételű kommentekre.
Ez nem véletlen mintázat.
Koordinált fellépés jelei
Az is figyelemre méltó, hogy a hozzászólók profiljai az ország különböző pontjaira voltak „bejegyezve”. Nehezen hihető, hogy egy helyi vonatkozású dunaújvárosi hír hirtelen több száz, távoli településeken élő embert mozgat meg organikus módon. A rövid időn belüli, tömeges megjelenés inkább koordinált aktivitásra utal, mint spontán érdeklődésre.
Ez a módszer nem új. A digitális térben régóta ismert eszköz a mesterségesen generált tömeghangulat – amikor a cél nem az érdemi vita, hanem az elbizonytalanítás, az elhallgattatás és a látszólagos túlerő demonstrálása.
A jelenség különösen aggasztó akkor, amikor a hangnem átlépi a kulturált vita határait, és fenyegetésbe, személyeskedésbe fordul.
A látszat és a valóság
A kérdés azonban egyszerű: mire jó ez?
Ha a cél a közvélemény befolyásolása, akkor a módszer meglehetősen átlátszó. A közösségi médiát használók többsége ma már felismeri a gyanús mintázatokat. A profilképek mögötti ürességet. A sablonos, egymásra hasonlító kommenteket. A hirtelen „felháborodáshullámokat”.
A digitális térben generált zaj nem egyenlő társadalmi támogatottsággal. A hangos jelenlét nem azonos a valódi közösségi erővel.
És van egy még fontosabb szempont: a választás napján nem profilok szavaznak, hanem emberek. Valódi emberek, személyi igazolvánnyal, lakcímmel, döntéssel. Az online térben felépített virtuális hadsereg a szavazófülkében nem létezik.
Egy volt szimpatizáns állítása
Egy neve elhallgatását kérő, korábbi Tisza-szimpatizáns szerint a háttérben szervezett hálózat működik, amely „szektaszerű” módon koordinálja az online jelenlétet. Állítása szerint nem spontán aktivitásról van szó, hanem tudatosan irányított kommunikációról.
A valódi veszély
A legnagyobb probléma nem is az, hogy léteznek kamu profilok. Hanem az, hogy a közbeszéd minősége romlik. A félelemkeltés, a lejáratás, a személyeskedés elriasztja a jó szándékú hozzászólókat. Azokat, akik valóban párbeszédet szeretnének.
Ha a közösségi térből eltűnik a kulturált vita, akkor nem egy párt veszít – hanem a közösség egésze.
Dunaújváros mindig is erős, önálló véleménnyel rendelkező város volt. A helyiek képesek saját tapasztalataik alapján dönteni. Nem fenyegető kommentek, nem nevető fejek, nem tömeges digitális nyomás alapján.
A demokrácia nem hangerőverseny.
És nem algoritmus kérdése.
A kérdés most az: engedjük-e, hogy a valódi párbeszédet elnyomja a digitális árnyékháború – vagy ragaszkodunk ahhoz, hogy a közéletben a tisztesség és a felelősség legyen az iránytű?
