Szomorú hírről számolt be a Dunaújvárosi Óvoda közössége, miszerint Tasi Jolán, egykori kollégájuk 89 éves korában a napokban elhunyt.
A Dunaújvárosi Óvoda kollektívájának nevében Hertzné Jankovics Gabriella megható, személyes gondolatokkal búcsúzik Jolika nénitől, felelevenítve benne pályáját és munkásságát.
„Közel 40 évig volt meghatározója a dunaújvárosi óvodapedagógiai életnek, a mi nagy közösségünknek. Igazi nagybetűs óvó néni volt.
1955-ben került az akkori 4. sz., majd 4-14. sz., a mai Csillagvirág oviba és 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig terelgette számtalan pici gyermek életét, segítette a családokat, szülőket, kollégákat. Kifogyhatatlan szeretete, kedvessége, világmegváltó mosolya, megnyugtató jelenléte kihatott környezetére. Rendkívüli kreativitása, a művészetekhez való vonzódása meghatározta életét, egész pedagógusi tevékenységét. Tagja volt a városi énekkarnak, az akkori Bartók Művelődési Ház bábcsoportjának, agyagozott, kerámiákat készített, verset írt. Ötletekkel teli, igazi energiabomba volt.
Mindig csodálattal figyeltem tevékenységét, munkáját, a gyermekekkel való együttlétét. Azon szerencsések közé tartozom, akik dolgozhattak vele. Jó magam 3 évig voltam, friss pályakezdőként, közvetlen váltója. Amit akkoriban tanultam tőle, emberségről, szakmáról, szeretetről, kitartásról, a mai napig hordozom a lelkemben. A szakma minden „csínjátbínját” tőle tanultam meg. Rengeteg közös emlékünk van.
Most újra elővettem a 4-es ovi emlékkönyvét, s végiglapozva újra láthattam, kicsit át is éltem, az együtt töltött időről szóló fényképeket. A vidám, mosolygós gyermekarcokat és persze Jolika kedvességet sugárzó arcát is. Hogy hogyan fogadtuk a Japánból érkező, magyarul beszélni nem tudó kisfiút, aki aztán 3 hónapot töltött velünk és közben megtanulta a magyar mondókák, dalocskák, játékok egy részét. Hogy imádta a virágokat, és ha a Duna-parton jártunk a csoporttal, a gyerekeknek mindig készített szebbnél szebb virágkoszorút, karkötőt. Vagy, hogy a felnőtt farsangokon mindig vállalkoztunk valami vicces jelenetre, vagy, hogy az óvodai ünnepeken, rendezvényeken milyen szeretettel vettek körbe bennünket akkori gyerekeink, szüleik, kollégáink. Hogy mennyire izgultunk az anyák napi ünnepségek előtt, készülődés közben. Hogy a névnapokon saját költésű verset szavalva vagy éppen énekelve köszöntött bennünket. Csilingelő hangja volt. Milyen vidám és felhőtlen napjaink voltak! Hogy a Pillangó csoport mindig a nyugalom szigete volt. Hogy életem egyik legfontosabb napján ott volt velem és akkori óvodásainkkal…. és sorolhatnám a számtalan emléket.
Neve sok-sok éven át összekapcsolódott a 4-es ovi történetével, hiszen 36 éven át meghatározó alakja volt. Igen! Bizony! Ő azon utolsó mohikánok egyike, aki egy munkahelyen dolgozott mindvégig.
Az élet nem volt mindig kegyes hozzá, de ő töretlen lendülettel élte az életét, együtt lélegzett az óvodával, a gyermekekkel, a pedagógusokkal, szülőkkel, kollégákkal. Folyamatosan tanult, mindig vágyott az újabb és újabb tudásra, ismeretre.
Nagyon büszke volt a Kiváló Munkáért kitüntetésre, melyet a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1981-ben adományozott számára.
2015-ben adhattuk át neki Aranydiplomáját, mely 50 éve megszerzett óvodapedagógusi végzettségét méltatta. Az akkori meghatódottságát, szoros ölelését, kedves mosolyát azóta sem felejtem.
Idén, 2025. júniusában szerettük volna megünnepelni Gyémánt diplomáját, de sajnos erre már nem lesz lehetőségünk személyesen.
Jolika egész élete példa volt arra, hogyan lehet szeretettel, türelemmel, emberséggel formálni a jövő nemzedékét. A nyugalom, a melegség, amit sugárzott magából, generációkon átívelően hagyott nyomot szívünkben. Derűje örökre velünk marad.
Életének utolsó éveiben sajnos egyre többet betegeskedett, de bízott a gyógyulásban.
Emléke bennünk él tovább – minden kisgyermek mosolyában, minden versben, amit együtt mondtak, minden kis bábban, amit életre keltett. Mindaz a jóság, amit itt hagyott, tanúságot tesz arról, hogy a szeretet sosem múlik el.
Búcsúzunk Tőle szeretettel, tisztelettel – óvodásai, kollégái, barátai és mindazok, akiket életében megérintett.
A család mély fájdalmában osztozunk.
Drága Jolika! Isten Veled, nyugodj békében!”
