Hetven évnyi házasság után az égiekhez is követte feleségét Wünsch László

A polgármester osztotta meg a közösségi oldalon azt a szomorú hírt, miszerint elhunyt Dunaújváros díszpolgára, Wünsch László. A nívódíjas koreográfus, balettmester idén márciusban veszítette el feleségét, Tomcsányi Évát, akivel több, mint 70 éve élt házasságban – Laci bácsi most követte őt az égiek közé.
Wünsch László az iskolai tanulmányait Diósgyőrben végezte, aktív tagja volt a híres Diósgyőr Vasas Táncegyüttesnek. 1950 szeptemberétől kezdte tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskola Koreográfusképző Főtanszakán, ahol nem csak néptáncot, hanem a táncművészet minden ágát megtanulta. 1951-ben még főiskolai hallgatóként, a Népművelési Minisztérium nyári gyakorlatra küldte Dunapentelére a tánccsoportok támogatására, értékelésére, táncversenyek zsűrizésére. A diploma megszerzését követően 1954-ben érkezett Sztálinvárosba, mint az együttes koreográfusa, vezette a Sztálin Vasmű Művészegyüttest.

A sikeres államvizsga után 1954-ben házasságot kötött Tomcsányi Évával. 1957-ben társastánc-pedagógusi képesítést szerzett és feleségével tánciskolákat indítottak. Május 14-én indult el első külföldi, lengyelországi útjára a Vasas Táncegyüttessel. Két évvel később megrendezték az első Országos Vasas Fesztivált. A város 10 éves évfordulójára „Város született” címmel táncjátékot készített.
Tizenegy év áldozatos és sikeres munka után megvált a Vasas Táncegyüttestől és 1963-ban elvállalta a dunaújvárosi Társastánc Klub vezetését és megalapította a Fekete Fehér Táncegyüttest, amely ekkor egyedülállónak számított újszerű koreográfiájával, táncdráma műfajú előadásaival. A következő években több táncjátékot is rendezett.
1966-ban feleségével létrehozta az ország első Balettkedvelők Klubját. Tapasztalatát, sokoldalú felkészültségét Dunaújváros környékén is hasznosította és évtizedeken keresztül vezetett tánciskolákat. Az 1960-as évektől kezdve többször képezte magát és vendégszerepelt táncegyütteseivel külföldön. Művészképző Modern Jazz Osztályt alakított, amelynek tagjaiból 1974-ben Balett Együttes alakult a Bartók Béla Kultúrház fenntartásában. 1977-ben feleségével együtt megbízást kapott egy kilencéves, speciális tananyag kidolgozására, amely az öntevékeny táncművészeti képzés alapjául szolgálhatott. Ez alapján – az országban elsőként Dunaújvárosban – elindulhatott az Állami Alapfokú Táncművészeti Iskola.
1983-ban a Dunaújvárosi Állami Alapfokú Balettiskola tagozatvezetője lett, és még ebben az évben feleségével együtt Pakson Táncművészeti Tagozatot indítottak. Tizenhat év után, 1994-ben megvált a Dunaújvárosi Táncművészeti Iskolától, és két év múlva csatlakozott a Violin Alapfokú Művészetoktatási Intézményhez, ahol gyermek néptánccsoportokat vezetett, majd 2001-ben az intézmény Táncművészeti ágazatának vezetője, 2003-ban pedig az intézmény igazgatóhelyettese lett.
Szakmai tevékenységének elismeréseként számos kitüntetést adományoztak számára, többek között 1986-ban „Kiváló Pedagógus”, 1992-ben „Pedagógusi Munkásságáért” díjat vehetett át Dunaújvárosban, ugyanebben az évben Nívódíjat kapott a Magyar Táncművészek Szövetségétől. 2001-ben „Dunaújvárosért” díjat vehetett át, 2003-ban a „Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje” kitüntetést, 2004-ben a Színház és Filmművészeti Egyetem Aranydiplomáját, majd a tavalyi évben a Gyémántdiplomát vehette át, a 2013-as esztendőben pedig a Fejér Megyei Német Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetség döntésével a Fejér Megyei Németségért díjat Wünsch Lászlónak adományozta.