Hatalmas szülinapra készül a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum: a jubiláló intézményük előtörténetéhez 70 évet kell visszautazni az időben.
Mint azt a DSZC a bejegyzésében írta, a város építésének hőskorában több, mint 20 ezren dolgoztak a pentelei fennsíkon. Az ország minden tájáról jöttek ide, rengeteg kőművesre, vasbetonszerelőre, ácsra volt szükség, de azonnal meg kellett kezdeni hozzá a szakmunkás-utánpótlás nevelését is. Akkortájt háromhónapos átképzőkkel igyekeztek szakmunkásokra szert tenni.
1954 körül a gazdaságpolitika megkérdőjelezte a város és a vasmű építésének szükségességét. Ekkor az építőmunkások tömegesen hagyták el az építkezéseket, számos épület maradt befejezetlenül.
Az építőipari tanulók elvesztésébe nem nyugodott bele a 26/1 Gyárépítő Ipari Vállalat. 1955. március 1-jén a 26/1 GYIV Dunaújváros beiskolázott 26 kőműves tanulót, és ezzel kezdetét vette az építőipari szakmunkás-utánpótlás nevelése, a tanítás a Kossuth Lajos utca 31-es számú lépcsőházának III. emeletén volt.
Íme, néhány érdekesség abból az időből
A tanítási év 1955. március 1-től 1956. március 1-ig tartott.
Év végén a tanulóknak vizsgázniuk kellett számtan-mértan, anyagismeret, szakismeret, szakrajz, történelem, testnevelés és gyakorlat tantárgyakból.
A beiskolázási korhatár 15–17 év volt, legalább hét osztály általános iskolai végzettség kellett, amelyet a hőskorban nem lehetett betartani (négy és hat Íme néhány érdekesség abból az időből: rendelkezőket is beiskoláztak).
Ekkor még hallatlanul nehéz körülmények között tanultak és dolgoztak a tanulók.
Munkaidejük 7 órától 17 óráig tartott, mint a felnőtteké.
Külön épületeken dolgoztak, amelyeket tanépítkezéseknek neveztek.
Már messziről fel lehetett ismerni a tanulókat fekete posztóruhájukról.
A városi tanulóknak is kollégiumban kellett lakniuk nevelési meggondolásból.
Kitalálták, hogy melyik intézményéről van szó?
A DSZC Hild József Technikum, Szakképző Iskola és Szakiskola idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját, a születésnapi rendezvényt pénteken fogják tartani.
