Mesteravató ünnepség részeként adták át a városi kamara által alapított Dunaújváros Kézművességéért Díjakat– írja beszámolójában a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara.
A mesteroklevelet nyolc asztalosmester kaphatta kézhez, hatan támogatott módon, ketten önköltségesen végezték el a mesterképzést és tették le a vizsgát, amelyet idén szervezett először ebben a szakmában a városi kamara. A gyakorlati képzés és vizsgáztatás helyszínét a Bútorpuzzle Kft. biztosította, amely megkapta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara akkreditált mestervizsga központi címet.
A Dunaújváros Kézművességéért Díjat idén két személynek adományozták. Egyikük Forgó István autószerelő és karosszérialakatosmester. Forgó István felsőfokú mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás képesítést szerzett, majd 1969-ben autószerelő szakmunkásvizsgát tett Székesfehérváron. Dunaújvárosban 1972-től dolgozott, előbb a vasműben, majd tizenöt évig az IKV-nél volt autószerelő, szállítási feladatokat végzett, illetve szerepet vállalt az autószerelő tanulók gyakorlati oktatásában is. Az ausztriai Melk városában 1989-től 1993-ig a MUK GmbH nevű cégnél autószerelőként dolgozott, közben Bécsben többször is hathetes speciális szakmunkás továbbképző tanfolyamon fejlesztette autódiagnosztikai ismereteit. Családi vállalkozását, a Forgó Bt.-t 1994-ben alapította meg, ami – profilját tekintve – autó-motorszereléssel, karosszériajavítással, gépjárműimporttal, -kereskedéssel, és tanulók képzésével foglalkozott. Telephelyük 2004-ben költözött a Magyar útra, ahol immár Forgó Kft. néven a cég profilja megőrzése mellett eszköz- és technológiai fejlesztéseket hajtott végre a karosszériajavítás és -festés területén. Ezzel egy időben kolorisztikai képzéseken vett részt külföldi cégeknél, a Comóban található Lechlernél és a Párizsban lévő BASF GmbH-nál. A képzéseket követően kibővítette vállalkozását területi festékforgalmazói tevékenységgel is. Időközben fiait, Istvánt és Krisztiánt autószerelői négyéves szakmai gyakorlatra küldte Angliába. Visszatérésükkor a családi vállalkozás aktív tagjai lettek Forgó István 2020-ban vonult nyugdíjba, átadta a cég vezetését fiainak, akik kiszélesítették a cég szolgáltatási profilját gépjárműabroncsok javításával és szervízelésével. A nyugdíjas mester hobbiként csemegeszőlők telepítésével, nemesítésével foglalkozik, de szükség esetén szakmai tanácsaival, gyakorlati tapasztalataival segíti fiai munkáját.
A másik díjazott Pecsét István, aki Mohácson végezte általános, szakmai és középiskolai tanulmányait, és itt ismerkedett meg a bútor- és épületasztalos szakmával, a parkettakészítéssel, a faesztergálással. Már 10 éves kora óta eljárt az iparos műhelyekbe, nagy érdeklődéssel figyelte az idős mesterek munkáját és akaratlanul is megszerette ezeket a fával kapcsolatos tevékenységeket, elleste, megtanulta azokat a szakmai fortélyokat, amiket az iskolapadban, vagy könyvekből nem lehet megtanulni. A vállalkozói szemléletet a szüleitől, nagyszüleitől hozta, ők a vendéglátásban dolgoztak, ahova ő is néhány évig besegített, de az igazi szerelem az asztalos mesterség volt. Dunaújvárosba 1979-ben, házasságkötését követően költözött, először a Vendéglátó Vállalatnál volt karbantartó asztalos, majd a 26-os építőipari vállalathoz került, ahol a vállalati munka mellett már elkezdte építeni a saját vállalkozását. 23 évesen nagyon nehezen kapott iparengedélyt, még nehezebb volt a telephelyét, műhelyét felszerelni. Akkoriban nem, vagy csak nagyon nehezen és drágán lehetett kapni gépeket, de néhány ügyes iparos kollégájának közreműködésével megépítette, elkészítette munkaeszközeit: fűrészeket, csiszológépeket- amelyek egyébként a mai napig működnek. Elsősorban lakossági megrendelésekre dolgozott, sok megrendelője volt Budapestről, Debrecenből, Egerből és még más helyekről. Dolgozott önkormányzatoknak is: több település köszöntő táblája az ő munkáját dicséri. Ahogy szaporodtak a megrendelések, úgy nőtt az alkalmazottak száma, évtizedeken keresztül 6-7 alkalmazottat foglalkoztatott. Leghűségesebb, elmaradhatatlan segítője azonban felesége, aki otthagyta a ruhagyári állását, hogy mindennapjait az asztalosműhelyben tölthesse, a mai napig aktívan részt vesz a munkákban, bármiről is legyen szó.
Pecsét István készített bútorokat, ajtókat, ablakokat, lépcsőket, álmennyezetet, intarziás parkettát, éttermek, cukrászdák, kávézók, játéktermek teljes berendezését, sőt egyszer még trónszéket is- minden termékével egyedit alkotott és egyedi megoldásokat alkalmazott. Mindig arra törekedett, hogy nemcsak szép, hanem időtálló, maradandó értéket hozzon létre. Számára a kézművesség nem munka, hanem hivatás, amelyen keresztül kifejezheti kreativitását, szorgalmát.
