Dunaújváros Azon kívül, hogy alapítványi fenntartásúvá vált augusztus 1-től a Dunaújvárosi Egyetem, két új tevékenységgel is bővült a szervezeti felépítése: ide integrálták a Bánki Donát Technikumot, és nemzetközi szintű nukleáris tudásszervező platformot épít.
A változásokról, az új alapokra helyezett működésről dr. András Istvánnal, a Dunaújvárosi Egyetem rektorával beszélgettünk. Ám az interjú elején nem hagyhattuk szó nélkül a beiskolázási adataikat, amelyek messze felülmúlták a várakozásaikat.
– A megváltozott felvételi rendszer kihívást jelentett számunkra, elsősorban a követelmények között megjelenő emelt szintű érettségi miatt. Szinte valamennyi szakunkon a matematika az egyik olyan tantárgy, amelyet figyelembe veszünk, ebből emelt szinten érettségizni sok fiatalnak nem könnyű. Összességében már jó ideje elmondhatjuk, hogy egyre többen jelentkeznek hozzánk, ám az idei év kiugró volt. Minden szakunkon megnövelt évfolyamlétszámmal kezdődhetnek a képzések ősszel. A műszaki területen és a szakoktatóképzésen könyvelhetünk el kimagasló teljesítményt. A gépészmérnöki és a mérnöktanár mesterképzéseinknél pedig annyi jelentkezőnk volt, hogy kérnünk kellett az előre megadott támogatott létszám bővítését. Ezek jó hírek. Azt gondolom, hogy az a bizonytalanság, ami a modellváltást körüllengte, nem érzékelhető a jelentkezők körében. Köszönet illeti mindazon kollégákat, akik a beiskolázás folyamatában közreműködtek. Közös sikerként értékeljük, hiszen nem mindegy, hogy mekkora hallgatói létszámmal tudjuk a következő tanévet kezdeni.
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap
– Melyik a jellemzőbb, középiskolából vagy a munkaerőpiacról érkezik ide a hallgatók többsége?
– Mindig is szerettük volna megerősíteni azon képzéseinket, amelyeken diplomát tudnak szerezni a hallgatók. A nappali tanrendben zajló képzéseken ez azt eredményezi, hogy hétköznap pezsgés van az intézményben, kivéve persze a Covid-idején. Pénteken és szombaton pedig a levelezősök számára tartjuk az oktatást. Eddig 50 százalék fölött volt a munkaerőpiacról érkező levelezős hallgatók száma, ám több évfolyamunk van már, ahol módosult ez az arány. Ha már szóba került a vírushelyzet, nagyon szeretnénk, ha ősztől vége lenne a kizárólag online zajló oktatásnak. Mi gyakorlatorientált képzést folytató intézmény vagyunk, és bár rengeteg oktatási módszertani erőfeszítést teszünk, az mégsem ugyanaz a kompetenciafejlesztés, mint amikor együtt vannak a hallgatók az oktatókkal, a laboránsokkal. Érthető, hogy a járvány idején a partnercégek is kevésbé voltak nyitottak, hiszen ez a generáció bír a legtöbb kontakttal. Jó lenne már a távolléti oktatás helyett visszatérni a régi kerékvágásba.
– Az egyetemi modellváltás azt jelenti, hogy az állam helyett egy közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítvány lesz a fenntartó, és hozzá felállítottak egy felügyelőbizottságot is. Hogyan sikerült az átállás?
– Nagyon zökkenőmentesen ment az átállás. Másfajta gazdálkodó szervezetté alakultunk, de tesszük a dolgunkat, és tulajdonképpen ez a szervezeti fejlődési pálya jellemezte mindig is az egyetemünket. Kezdetben már úgy jött létre az intézmény, hogy a helyi vasműnek képezte a szakember-utánpótlást. Aztán önálló főiskolai kar, majd önálló főiskola lett, 2016-tól pedig alkalmazott tudományok egyetemeként működünk. A cégekhez való közeledés, a vállalati működés jegyei már eddig is jelen voltak, ez most hatványozottabban jelenik meg. Azt gondolom, ez az új felállás jót fog tenni a szervezeti kultúránknak, az attitűdnek, ami szükséges is egy olyan felsőoktatási intézménynek, amely közel szeretne kerülni a piaci szereplőkhöz. Az egyetem szenátusa egy személyt delegálhatott a felügyelőbizottságba. Engem jelöltek ki, köszönöm is ezt a bizalmat nekik. Bizottsági tagként az a dolgom, hogy beszámoljak a kuratórium működéséről, hogy az miként szolgálja az egyetem fejlődését. A kuratórium számára alapkérdés, hogy az egyetemi folyamatok rendben menjenek, és érvényesíteni tudja a fenntartói érdekeket. Egy megalakulásnál-átalakulásnál általában szoktak lenni súrlódások, ám nálunk egyáltalán nem volt ilyen. Sokat jelent az, hogy régóta jó viszonyt ápolunk Süli János miniszterrel, aki a kuratórium elnöke. Ő címzetes docensünk, eddig is részt vett az egyetemi életünkben. A kuratórium főigazgatója Benkó Marcell, akivel bizonyos fejlesztések kapcsán szintén több évnyi közös munkánk van. Megvan a bizalom, ami egy ilyen együttműködést segíteni tud. Nem kérdőjelezzük meg egymás kompetenciáit és jó szándékát. Fontos, hogy jól működjön a szimbiózis, ebben az emberi tényezőnek óriási jelentősége van.
– Fontos változás az is, hogy a Bánki Donát Technikum kikerült a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum irányítása alól, és az egyetemhez kapcsolták.
– Július végén egy tájékoztatót tartottunk Süli János miniszter úrral a Bánki Donát Technikumban, amelyen az átvétel körülményeiről beszélgettünk. Igyekeztük az ott dolgozókat megnyugtatni, hogy senki nem kerül rosszabb feltételekkel átvételre, sőt, egy fejlődési pályát tudunk számukra ajánlani. A Bánki tulajdonképpen már itt volt a szomszédos épületünkben, most az egyetem szerves részévé vált augusztus 1-től. A kuratórium és a szenátus is elfogadta azt a szervezeti felépítést, miszerint a felsőoktatási igazgató mellett lesz szakképzési igazgató, aki jelenleg a Bánki középiskola igazgatójának személyét jelenti. A középiskolás fiataloknak életpályát tudunk nyújtani, támogathatjuk számukra az egyetemi továbbtanulásukat, jól össze lehet hangolni a felvételi követelményeket. Az a célunk, hogy szinergikus együttélés-együttműködés alakuljon ki az intézményen belül a szakképzés, a felsőoktatás és a saját cégünk, az Ecotech Nonprofit Zrt. által nyújtott felnőttképzés között. Nyugalmat, biztonságot és fejlődést szeretnénk ezeken a területeken, ennek szellemében végezzük a munkánkat.
– Az elmúlt években számos vállalattal kötöttek együttműködési megállapodást, és a paksi atomerőmű beruházásánál is kiemelt szereplő lett az egyetemük. Hogyan tovább ezen az úton?
– Főként az energetikai vállalatok nyitottak arra a tudásra, amit megszerezhetnek nálunk a hallgatók. Azt látjuk, hogy a paksi beruházásban részt vevő cégek számára egyfajta kapu lett az egyetemünk az atomerőmű és az energetikai vállalatok felé. Ehhez kapcsolódik egy másik új tevékenységünk is, amelyet célként fogalmazott meg számunkra a kormány: a nukleáris ipar számára jöjjön létre egy szervezőentitás Dunaújvárosban. Minden abba az irányba mutat, hogy gyakorlatorientált, üzemeltetésben és működtetésben jártas, kellő tudással rendelkező hallgatók kerüljenek ki intézményünkből a nukleáris ipar számára. Nemzetközi fórumokat, értékközvetítő és tudásmegosztó platformot szervezünk. A Szocsiban megrendezett Atomexpo nemzetközi kerekasztal-beszélgetés során azt láttam, hogy minden új fejlesztésnél kulcskérdés az emberi tényező, meghatározó a biztonság és a hatékonyság szempontjából. Magyarországon új atomerőmű épül, de vannak még olyan országok, ahol szintén ilyen beruházást hajtanak végre. Nagy dilemmája a világnak, hogy hiába építenek fel bárhol is ugyanolyan technológiával atomerőművet, nálunk nagyobb százalékos hatékonysággal tud működni, és erre büszkék vagyunk. A különbség a humán erőforrás minőségében, a folyamatokban van. Ez a nukleáris tudásszervező platform egy új, örömteli kihívás számunkra.
– Nyilván ez azt is jelenti, hogy magas szintű tudással rendelkező szakemberek tartják az oktatást.
– Igen, ez eddig is így volt. Itt van például a hat egyetem együttműködésével megvalósuló Paks II Akadémia, ahol nemzetközi hírű kollégák is részt vettek a tananyagok kidolgozásában, és oktattak is. A legutóbb meghirdetett szakmérnöki képzésre kétszeres volt a túljelentkezés, sikeres volt a nukleáris szakmérnöki képzés, bízunk a folytatásban.
– A modellváltás kapcsán milyen főbb kérdések merültek fel az egyetemi dolgozók körében? Mi az, amire megoldást kellett találni?
– Az nem volt kérdés, hogy szeretnénk részt venni a modellváltásban, a szándékot többször is megerősítette a szenátus egyhangú döntésével. Van egy velünk élő történelem, a PPP-konstrukció, amely nagy terhet jelent az intézmény életében, ám azt látjuk, hogy ettől most sikerül megválnunk. Emellett érkeznek majd hozzánk nagy fejlesztések is. Az infrastruktúránkat tekintve nem állunk rossz helyen, viszont ha világszínvonalú képzéseket szeretnénk folytatni, hogy egy külföldi hallgatónak megérje idejönni atomerőművi képzésre, nemzetközi szintű fejlesztéseket kell elindítani. Nem volt már tartható a felsőoktatási bérek helyzete, a modellváltás során most ez is rendezésre kerül, lesz bérfejlesztés. Ha a tudásbázis, a fejlődés motorja szeretnénk lenni, márpedig azzá akarunk válni, akkor munkaerőpiaci szempontból is vonzóvá kell tenni az intézményünket, ahol vannak célok, jó a közösség, családbarát körülményeket biztosítunk, és vonzóak a fizetések is. Ebben elkötelezett a kuratórium is. Változás az is, hogy kikerülünk a közalkalmazotti jogviszonyból és a Munka törvénykönyvében foglaltak lesznek érvényesek, amely bár kevésbé védett világ, de nyilván van számos előnye is. Az új szabályozás szerinti oktatói alapszabadságok alulmúlják a felsőoktatásra jellemző viszonyokat, így a szabadságok ügyében egyeztetések lesznek még szükségesek a kuratóriummal.
– Lesz változás az egyetem vezetésében?
– A kuratórium döntése alapján visszahoztuk az egyszemélyes vezetési modellt az egyetemen, tehát nem lesz kancellár, mindenkinek a rektor a munkáltatója, ő a felelős az intézmény működéséért. Az egyetemen belül két olyan személy van, akinek a kuratórium a munkáltatója, az egyik a rektor, a másik pedig a gazdasági főigazgató, de utóbbinak is a munkairányítási jogait a rektor felügyeli. Összességében azt látom, hogy izgalmas időszak elé nézünk, amelyben meghatározó lesz az együttműködések kialakítása.
Szerző: Molnár Emese Forrás: Duol.hu
