A történész Radó Bálint közel hét évet dolgozott főlevéltárosként a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában, hogy most ismét a katedrát válassza. Előtte adjunktusként 19 esztendőt a PTE BTK Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékén töltött. Megnyilatkozásai, túl a történelmi tényeken, mindig is felelős keresztény embert tükröztek. Noha Pécsi születésű, javarészt ott él, Székesfehérvár koronázóvárosként különleges helyet foglal el a szívében, előszeretettel látogat rendszeresen városunkba.
Hogyan értelmezte önmaga számára a Tusványoson (2019) miniszterelnök úr szájából elhangzott keresztény szabadság kifejezést, fogalmat, kategóriát, esetleg követelményt?
– Tegyük világossá: Orbán Viktor miniszterelnök, hovatovább az egyetlen államférfi (tehát nem pusztán politikus, az államférfi egy minőség!) ma Európában, de a világon is egyike a megmaradt nagyon keveseknek, aki egyenesen, kertelés nélkül beszél. Nincs tekintettel a „politikai korrektség” természetellenes, idiotizmusba hajló, nyilvánvalóan manipulált globálnyik nyelvezetére. A konzervativizmus egyik legfőbb ismérve, hogy normális szavakat, kifejezéseket használ. Nevén nevezi a dolgokat. Következetesen. A józan paraszti ész logikája szerint. Voltaképpen Miniszterelnökünk nem tesz mást, mint azt mondja, amit egy épeszű ember gondol. Csakhogy ez ma akkora szenzáció, hogy repeszhatása van. A globálnyik liberálisok elődei a bolsevikok voltak, azok előfutárai pedig a jakobinusok. Ne feledjük, a nagynak hazudott és a mai napig annak hirdetett francia forradalom, a baloldaliság első megnyilvánulása alsó hangon félmillió halottal robbant be a franciák és az emberiség történelmébe! Nos, ennek a mozgalomnak, ennek az aberrált tömeggyilkos őrületnek eszmei hátterét az ún. felvilágosodás adta. Ami úgy volt világos és fényes, mint ahogy kellemes a kutyaharapás: sehogy! Sokkal inkább elsötétülésnek kellene hívnunk. Mindenesetre az „Észre” hivatkozott. A 2019 Nagyhetének elején finoman szólva sajátságos módon kigyulladt Notre Dame székesegyház főoltárára a forradalom idején egy pucér nőt ültettek. Előtte hódolt a jakobinus söpredék, mint az „Ész istennője” előtt. Ez a baloldal felfogásában az értelem. No meg az, amikor a bolsevikok a szibériai folyamok, folyók folyásirányát akarták – hány emberélet árán! – megváltoztatni, mondván, „nem jó felé” folynak! Európa nyugati felén jó ideje, de öt-hat éve különösen is azt látjuk, a normálist, a kézenfekvőt, az önmagáért beszélőt, a természetest, a nyilvánvalót egészen egyszerűen nem lehet kimondani. Vagy ha igen, betörik érte az ember fejét. Szó szerint is. Meg börtönbüntetéssel, állásvesztéssel sújtják. Az emberek saját szűk baráti körükben is alig mernek megnyilvánulni. Szolgaian alávetik magukat a balliberális véleményterrornak. Igen, a németeknél például egy az egyben visszajött e tekintetben Hitler és a hozzá hasonlóan szocialista, csak éppen nem nemzeti, hanem nemzetközi szocialista Walter Ulbricht és Erich Honecker kora. Ez is egy nagy hazugság amúgy, hogy a nácik jobboldalaik lettek volna, hiszen éppúgy a lecsúszott proletártömegek alacsony ösztöneire, indulataira építő, azokat hergelő mozgalom volt, mint a kommunizmus. A különbség még az, hogy a hitlerizmus megszűnt 1945-tel. A marxizmus viszont reneszánszát éli. Nem pusztán arra gondolok, hogy az Európai Parlamentben magukat nyíltan marxistáknak, kommunistáknak hirdetők ülhetnek. Marxnak 2018-ban emelt Juncker életnagyságúnál nagyobb szobrot Németországban! Lenin szintén német földön az idén kapott köztéri szobrot. Ez olyan, mintha Izrael Államnak el kellene viselnie egy olyan szövetséget, amelyben Hitlert és Goebbelst tisztelik meg ilyen szobrokkal! Egyszerűen gyalázat! Aztán ott vannak a Marx-, Lenin- vagy Che Guevara-fejes pólók! De még Tito-fejest is láttam éppen Magyarországon! Annak a Tito marsallnak fejével, aki saját ősi földjükön élő magyarjaink tízezreit végeztette ki kommunista partizánjaival 1944-45 során mondhatatlan kegyetlenséggel! Ott a kettéfűrészelésektől kezdve minden volt! Mikor hallunk mi erről?! Mikor van az iskolában emléknapja?! Egyszóval a világszerte legalább (!) 100 millió, azaz százmillió áldozatot követelő marxizmus – s most csak a halálos áldozatokat említem – ma nemhogy teljesen elfogadott a „nyugati” világ egyetemein, hanem egyenesen sikk, mi több, elvárás. Ott tartunk jó ideje, hogy az egyetemi oktatónak a balliberális, a marxista szinonimájává vált. Ezt ki kell mondani. Ez cáfolhatatlan tény. Ők maguk kérkednek vele. S indoktrinálják az ifjúságot! Aki a narratívát uralja, a világot uralja. Ezért gyűlölik a magyar miniszterelnököt. Mert azt mondja, ami van. S ez veszélyes, mert példaértékű: lám, normálisnak is meg lehet maradni! Lám, a „nagy felvilágosultak” esze esztelenség! Ellenben az értelem nem más, mint a természetesség. Földi László titkosszolgálati szakértő fogalmaz úgy, hogy Orbán nélkül Salvini sem volna. De nemhogy a csehek, a lengyelek sem volnának. Mármint abban az értelemben, hogy nem vetik alá magukat a kötelezően előírt liberális narratívának. Ettől a liberális fősodor – ez megboldogult Lovas István magyarított kifejezése – a falnak megy. Hadd menjen!
Mindezek tükrében mit üzen az európai keresztények számára Ferenc pápa közelmúltban megjelent könyvében olvasható néhány üzenet közül ez: „A migráció egyáltalán nem jelent veszélyt a kereszténységre, csupán azoknak az elméjében, akiknek hasznuk származik ezekből az állításokból. Népszerűsíteni az evangéliumot, ugyanakkor nem befogadni az idegeneket szükség idején – ez olyan kultúrát hoz létre, amely csak nevében keresztény, megfosztja a vallásunkat attól, ami a különbséget jelenti.”?
– Rendszeresen, lelkesen, tudatosan, meggyőződéssel gyakorló katolikus keresztény vagyok. Hiszek a pápaság intézményének Krisztus által alapított mivoltában. 2013-ban Benedek pápa sajátságos körülmények között távozott. Tudjuk, hogy ő a mohamedán szellemmel szemben fenntartásokat fogalmazott meg. Bátran, a sértés szándéka nélkül használom ezt a pár évtizede, az emlegetett PC-nyelv előtt még általánosan elfogadott szakkifejezést, hiszen ahogy mi Krisztus követőiként kereszténynek, keresztyénnek neveztetünk azzal a megtisztelő névvel, ahogy először Antiochiában hívtak minket, ők Mohamed tanítását követik. Ferenccel valami teljesen új köszöntött az Egyházra. Nem tisztem részletezni, mely pontokon fogalmaznak meg éles kritikát megnyilatkozásaival szemben egyes konzervatív püspökök. Papa a nemine iudicatur, azaz a pápát senki sem vonhatja felelősségre. Így szól az 5. századi kánonjogi tétel. Mármint mint pápát nem vonhatja senki felelősségre. (A pápa magánemberként gyarló ember, mint mindegyikünk. Gyóntatója is van ennek megfelelően.) Abba sem kívánok belemenni, milyen legitimációs kérdéseket fogalmaznak meg sokan. Összpontosítsunk most a ferenci-bergogliánus üzenetre, amelynek az Ön által felvetett kérdésben van egy újra és újra sarkalatosnak megtett tézise, miszerint a bibliai Szentcsalád éppúgy menekült volt, mint a mai migránsok, az utóbbiaknak a Jézussal Egyiptomba menekülő Mária és József ősképei voltak. A magam részéről úgy tudom, a Szentcsalád nem követelőzött Egyiptomban, Szent József nem erőszakolt egyiptomi nőket, s leghőbb vágyuk az volt, hogy hazájukba mihamarabb visszatérhessenek. Ezt, amint lehetett, azonnal meg is tették. A Szentcsaládot mondjuk a magyar 56-os tényleges menekültek ősképének látom. S Magyarország Kormánya a maga részéről évek óta erején felül tesz azért, hogy a tényleges menekülteket lehetőség szerint szülőföldjükön segítse, ázsiai, afrikai hazáikban lerombolt templomaikat, iskoláikat, lakóházaikat, az infrastruktúrát újjáépítse. A világon és a világtörténelemben egyedülálló, hogy Magyarország államtitkárságot működtet erre a célra, mégpedig az Azbej Tristan vezette Üldözött Keresztények Államtitkárságát. Számtalanszor kifejezték már ezen országok különféle felekezetű keresztény főpapjai hálájukat mindezért. Érdekességként megemlítem, hogy nemrég adta át Orbán miniszterelnök úr az egykori Kádár villa kulcsát II. Efrém Ignácnak, a szír ortodoxok pátriárkájának ez lett európai rezidenciája. Mily tréfás, a pátriárka Gyurcsány Ferenc telekszomszédjává lett ezáltal! Ferenc – mármint nem Gyurcsány, az ő felesége onnan jött – ezzel szemben elment Bulgáriába, s azt mondta, a bejövőktől papírokat sem szabad kérni. Rendszeresen ellátogat Lampedusa szigetére, ott is ilyesmikkel áll elő. A Lampedusára érkezettek közül valaki két hetet és néhány napot várt csak Európába érkezésétől számítva, s megcsinálta a nizzai lefejezéses, késeléses merényleteket a székesegyházban. Ilyenkor Ferenccel az élen mindenki elítéli a „érthetetlen és értelmetlen” merényletet. Kívülről ismerjük már a forgatókönyvet: „Hogy történhetett ez meg?! Miért?! Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni! Ez csak egy elszigetelt eset!” S előkerülnek a plüssmacik és a szívecskés kártyák. Engedtessék meg, hogy azt mondjam: már unalmas ez! Az ókori nagy népvándorlás idején 9 bennszülött római birodalmi polgárra 1 betörő és betelepülő barbár jutott. Mégis az utóbbiak kerekedtek felül. A bizony önmagát Romaniának nevező – nekik ehhez tényleg megvolt minden joguk -, a tankönyvekben Bizáncinak vagy Kelet- Rómainak mondott Birodalom azonban még kerek ezer esztendeig fennállt! Mi volt vajon a titka? Az, hogy Theodosius császár óta következetesen védte magát. Nem fogadta be a barbárokat. Ráadásul itt most egy teljesen más kultúráról van szó az iszlám hódítás esetében. Ők sosem mondtak le Európa elfoglalásáról. Ez ellen küzdött például Hunyadi, Kapisztrán Szent János is, de Tomori Pál kalocsai érsek hadvezér vezetésével az egész magyar katolikus püspöki kar! Főpapjaink bizony lóháton, mitrájuk, püspöksüvegük fölé harci sisakot húzva haltak meg a mohácsi síkon a Hitért és a Hazáért. Ilyen püspökeink voltak! Amúgy szemenszedett hazugság, hogy a keresztény ember soha nem foghat fegyvert. Ez a Biblia egyik félreértelmezése a sok közül. Most itt nem tárgyalom.
Tavaly egy interjújában azt mondta „Ma már a végkifejletnél tartunk. Már majdnem identitást, magyarul önazonosságot elvettek az emberektől, hogy manipulálható tömeggé váljanak. Egy Isten nélküli társadalom óhatatlanul embertelen is, hiába minden széplelkű lózung.” Mit tapasztalt a pandémia idején önmagán, kapcsolatain?
– Ez a pandémia felér egy világháborúval! Gazdasági hatásait tekintve mindenképp. Ma már nem lövészárkokban vagy szőnyegbombázással vívják a háborút, legalábbis nem feltétlenül. Azt láthatjuk, hogy minden beszűkül, minden zsugorodik. Nyilvánvalóan világszerte megszámlálhatatlan kis- és középvállalkozás, de nagyvállalkozás is tönkremegy. Vannak, akik egyenesen feltételezik, hogy erre megy ki a dolog. Én ebben nem kívánok állást foglalni. Annyi bizonyos, hogy a multinacionális óriáscégek is küzdenek. Még ezeknek is kevesebb kézben összpontosítása várható. De azt is látjuk, hogy ha leegyszerűsítettnek tekintjük a szlogent, ha nem, Varga Mihállyal együttműködve Matolcsy György tényleg gazdasági csodát művelt máris. Azaz a magyar gazdaságot sokkal jobb állapotban érte a világválság, mint számos más gazdaságot. Dühít ez valakit vagy nem – mert mennyi, de mennyi ellendrukker van, szegények, önmaguk ellen szurkolnak! -, bizony a magyar gazdaság kiválóan működik. Éppen ezért veszélyes valakik számára Magyarország: nemcsak retorikájában őszinte, mint már részleteztem, hanem még „apró pénzre váltva”, kézzelfoghatóan is hatékony. Márpedig a gazdaságban a hatékonyságnál aligha kereshetnénk fontosabb szempontot, ha ezt helyes kiegészítéssel értelmezzük. Angolosan unortodoxnak mondják, s bár én a heterodoxot nyelvileg helyesebb kifejezésnek találom, ez az „unortodoxia” bizony célravezető. Veszélyesnek látják, mert ez is példaértékű. S a példa ugyebár ragadós. Lám, lám, a tudatos, módszeres, szolgai eladósítás nélkül is – amit a baloldal mindig folytat – lehet sikeres gazdaságpolitikát folytatni! Engem személy szerint ez büszkeséggel, örömmel tölt el. Komolyan mondom, a járvány miatti kötelező önkorlátozások, óhatatlan, mindannyiunk által megtapasztalt személyes kellemetlenségek elviselésében is sokat segít ez a tudat is. Ez nem önáltatás, ez közgazdasági tény. S ne feledjük: ha egy hatékony gazdaság sikereit, eredményeit, gyümölcseit a köz javára használjuk, Isten akarata szerint, az emberért dolgozunk. Márpedig akárki akármit mond, ez ma Magyarországon így van. Akik sírnak-rínak, szitkozódnak, egyúttal élnek mindazokkal az előnyökkel, amiket a Kormány sikeres gazdaságpolitikája számukra is lehetővé tesz. Sosem mondják, hogy ők azokból nem kívánnak részesülni. Azt pedig, hogy a Kormánynak kimondott – ki nem mondott, nyilvánvaló célja egy nemzeti nagytőkés réteg megerősítése, csak üdvözölni lehet. Magyar emberek tízezreinek, magyar családoknak adnak munkát, megélhetést, a magyar államnak adóznak, no és 100 éve a gyalázatos békediktátummal elrabolt területeinket legalább részben mintegy „visszavásárolják”. Egy ilyen réteg mindig is volt Magyarországon, ahogy más országokban is természetes. Csak a második világégés, majd az azt követő kommunista diktatúra módszeresen felszámolta. Kell egy ilyen!
Mit jelent ma – és nem véletlenül kérdezem így – férfiként (apaként) és nőként (anyaként) karácsony szentségéhez hajolva, családban várni Jézus születését? Vagy ha éppen egyedül, a lélekmegosztottsággal felőrölhető a nemzeti egység?
– A keresztény üzenet radikális, magyarul gyökeres: Isten Krisztusban lehajolt a bűnös emberhez. Testté lett, hogy egy az egyben vállalhassa sorsunkat. Testi-lelki kínjainkat is. Még halálunkat is. Testté lett, hogy bűneinkkel keresztre feszíthessük. Karácsonykor megszületik Jézus, aki majd Krisztusként a Golgota keresztjére szegeztetik. Minden tisztelet mellett, amit a szükségszerűen Isten-kereső bármely más vallás kivált – pontosítok, nem bármely, mert vannak sátáni indíttatásúak is -, a keresztény Hit az egyetlen Hit, amelyben nem csak az ember keresi az Istent – persze, hogy keresi azt, aki teremtette, de akitől és ezért annak békéjétől is elszakadt -, hanem amelyben maga az Isten keresi meg Krisztusban az embert. Ezt ünnepeljük karácsonykor! Ez a világ egyvégtében az értelmet emlegeti. Legalábbis eddig azt emlegette a 18. század óta. Ma már a szavak szintjén is a fősodorban csak értelmetlenséggel találkozunk, de ez egy másik vetülete a kérdésnek. Szóval meggyőződésem, hogy a kereszténység az egyetlen olyan vallás, amely teljesen logikusan le tudja vezetni magát. Talán furcsa ilyet állítanom. De vajon vállalták volna az apostolok egymástól teljesen független helyeken és időpontokban az irtózatos, válogatott kínhalálokat, ha nem tapasztalták volna meg személyesen, hogy az a Jézus, akit láttak valóságosan meghalni, valóságosan fel is támadt…?! Ha nekem azt mondják, mondjuk elevenen megnyúzunk vagy átlós keresztre feszítünk, ha azt mondod, megtapasztaltad, de mindezt elkerülheted és szabadon távozhatsz, ha azt mondod, nem így volt, vajon vállalom ezeket és a hasonló kínhalálokat, ha nem szereztem személyesen tapasztalatot?! Keveset emlegetik sajnos még szószékről is, pedig oly kézenfekvő: az apostoli Hit azt jelenti, hogy az apostolok vérük hullásával tanúsították, azaz maga az Anyaszentegyház tanúsította és tanúsítja mindazt, amit aztán szintén az Egyház az újszövetségi Bibliába is foglalt: az apostolok mindezt látták, megtapasztalták, együtt ettek és ittak a Feltámadottal, érinthették megváltó Sebeit. Számukra a Hit tudás volt! A keresztény Hit ebben az értelemben tudásra épül. Minden kimondhatatlan, felfoghatatlan csodálatosságával egyetemben teljesen logikus! S ezt egyetlen más vallás sem mondhatja el magáról. Ez ugyan már a nagypéntek és a húsvét, de végeredményben a karácsony is ezért volt! Sokkal többet jelent ez nekem személyesen, mint a Pachamama meg a „keresztény zöldmozgalom”. Azokat valakik – sokat vagyok Pesten, így mondom – „nyomatják”, mert érdekük fűződik hozzá. Miként ahhoz is érdekük fűződött. hogy az „arab tavasszal” a Maghreb-országokat bedöntsék, s így ne állja semmilyen hatalom az előrenyomuló tömegek útját. Az alelnököt akkoriban ugyebár Joe Bidennek hívták. Szeretem, ha a kereszténység hús-vér dolgokkal foglalkozik. Sem a karácsonytól, sem a húsvéttól nem idegen ez. Azt szoktam mondani, ne széplelkű legyen az ember, hanem jólelkű. Zongorázni lehet a különbséget.
Szerző: Pálinkás István Forrás: Feol.hu
