Azt szokták mondani, hogy nincsenek véletlenek, és erről a sors mindig tanúbizonyságot is tesz számunkra. 2025-ben történetének korszakzáró fejezetéhez ért a dunaújvárosi vasgyár, amely bölcsőként és inspirációként szolgált a hazai képzőművészet megannyi kiválóságának, vagy éppen úgy felizzította az addig szunnyadó tehetséget, hogy abból egy több évtizeden át tartó alkotói életpálya bontakozott ki…
A fémek bűvölete már alapjaiban egy erős és biztos alapot jelentett Gombos Istvánnak a fiatalkori éveiben. A vasgyári évek során pedig az is bizonyossá vált, hogy a nehézipari vonal helyett a finomabb megmunkálás szenvedélyes alkotói erőket szabadít fel benne. Hajtotta a kíváncsiság, a tanulásvágy, hogy az ipar- és ötvösművészet minden technikáját és technológiáját megismerhesse, tisztelettel és alázattal hallgatott a mesterek iránymutatására, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy aztán Gombos István megtestesíthesse saját gondolatiságát, látásmódját számtalan különleges művében mintegy négy termékeny évtizeden keresztül…
„Több évtizedes munkásságában az ötvösség, a fém-plasztika, a szobrászat, a kisplasztikai határterületen mozogva fémművésszé vált. Tárgyai, műtárgyai nagyrészt autonóm, használati funkciótól független művek. Dimenziói nagyon egyénien változnak, néha intimek, máskor monumentálisak. Mindezt segíti a térrel és a síkkal való változatos alkotó tevékenysége. Zárt és nyitott formákat alkalmaz, hajlít és néha szigorúan csak egyenesekből építkezik” – így jellemezte Feledy Balázs műkritikus, művészeti író az alkotói munkássága során Ferenczy Noémi- díjjal és Vörösmarty-díjjal is elismert Gombos István művészetét.
Gombi – így ismerik őt sokan és sokféle területen, ugyanis a barátságos, nyitott és segítőkész természete az ötvösművészeten túl építő tettekre sarkalta a közéletben is, szeretett városában, Dunaújvárosban is. Az alkotás, az ötvös szakkör, a számtalan egyéni- és csoportos kiállítás mellett az önkormányzatban végzett alpolgármesteri és képviselői feladatok jellemezték értékteremtő munkáját.
Ám 2011-ben egy intő jel mutatta, hogy lassítania kell, amit a 2018 decemberében átélt szívhalál nyomatékosított is, így bármennyire is erős volt, tudta, hogy a szív-infarktussal és annak egészségügyi kockázataival nem lehet a végtelenségig versenyezni. Éppen ezért tudatosan és fokozatosan adta át a teret először a közéletben, majd orvosai tanácsra most, 2025-ben a művészeti tevékenységében is.
Mindig is büszkeségként tekint arra, hogy a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja lehet, így az ötvös-és iparművészeti pályájának méltó lezárását mindenképpen a szeptemberi Ötvösművészeti Biennálé jelenti számára, amelyen köszönettel szólhat művésztársainak, az egész szakmai közösségnek és támogatóknak.
Elhivatottságát, szakmai hozzáállását és a szakma iránti szeretetét bizonyítja az elmúlt évtizedek során megvalósult több, mint 50 egyéni kiállítása; valamint a több, mint 150 csoportos kiállításon, továbbá 26 nemzetközi csoportos tárlaton való szereplés.
Mint azt Gombi hangsúlyozta, bár alkotóként és kiállítóként búcsúzni kényszerül a szakmától, de a továbbiakban ugyanúgy számíthatnak rá segítő barátként – hiszen immáron szerető családja körében elsősorban az egészségére fókuszál.
