Nagyon köszönöm a számtalan kedves és biztató olvasói visszajelzést.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy fel tudom kelteni az érdeklődést.
A minap megígértem az egyik kedves Olvasómnak, hogy beszámolok a kínai élményeimről, receptekről is.
A sok benyomás és emlék közül a hotpot-ot választottamelsőnek, de előtte leírom, hogy mit láttam a kínai utazásaim során. Nagy és csodálatos ország, impulzív és intenzív élményekkel, kedves és szorgalmas emberekkel.
Az első kínai utam még 2016 év elején történt.
Akkoriban egy kínai vállalat magyarországi gyárában voltam vezető és meghívást kaptam a kínai holdújévi ünnepségre.
Kínában a Holdújév a legnagyobb ünnep. Olyan, mint nálunk a Karácsony és az Újév. Az egész ország ünnepel, utazik, a kollektívák és a családok találkoznak, pihennek.
A 14 órás repülőútról majd egy későbbi cikkben írok, a többi repülős élményemmel együtt.
Érzésre van egy nagy különbség a hazai, az Észak-amerikai és a kínai környezet között.
Észak-Amerikában minden „egy számmal nagyobb”, mint Európában, Kínában azonos a mérték, de sokkal több van mindenből. Ezt az összes kínai utazásom igazolta. Akárhova mentem Kínában az évek során, mindig ez az érzés fogott el.
A sokaság egyik legjobb példáját az autópályák szolgáltatják.
Az utak, sávok szélessége azonos az európaival, de nem ritka a kétszer 10-20 sávos, vagy éppen az többemeletes autópálya sem.
Kínáról van szó, így nem meglepő, hogy találkoztam olyan kínai autómárkával, amely hasonlít egy európaihoz. Sok éve dolgozom kínai emberekkel. Nagyon barátságosak, szorgalmasak és könnyen tanulnak.
Az egyik hajnalban arra riadtam, hogy az ágyam szó szerint remeg, pattog. Mindezt a szálloda huszonkettedik emeletén éltem át. Elég ijesztő volt. Főleg, hogy ezen a környéken 2008-ban volt egy 7,9-es földrengés, amikor is közel 70000 ember elhunyt és közel 20000 eltűnt.
Az élet azonban ment tovább, így alkalmam volt megismerni a hétköznapi hősöket is.
Az egyik kínai kollégám volt a sofőröm, tolmácsom és idegenvezetőm. Arra kértem, hogy a hétköznapokat mutassa meg, az „instapozitív” látványosságokhoz majd akkor menjünk, ha jut rá idő. Bemutatta a családját és meghívott az otthonába is.
Kínában az a szokás, hogy a nagyszülők, szülők és a gyermek együtt élnek.
Amíg a szülők dolgoznak, addig a nagyszülő neveli a gyermeket. Pár éve már megengedett a családonként két gyermek, de nem ez az általános. Ugyanis fizetniük kell az oviért, iskoláért, sőt, szinte előírás, hogy a szülőknek lakást kell venniük a gyermeknek. A keresetek a töredéke, mint itthon, viszont a kínai toronyházak lakásárai versenyeznek a magyar elitnegyedek áraival. A kertesház gyakorlatilag megfizethetetlen, meg nem is nagyon van a városokban, hiszen hatalmas a népsűrűség.
Sokan csak nagyon pici lakást engedhetnek meg maguknak és azt is zsúfoltan.
Így nem meglepő, sőt logikus, hogy szinte minden házban vendéglő, kifőzde van. A nagyobb utak mentén rengeteg pláza, mozi, játszóház található.
Tegye fel a kezét, aki nem ment volna el a helyemben Kínában egy kínai kínai piacra? 😊
Én sem tudtam ezt megállni és elmentem kínai piacra. Életem egyik meghatározó élménye. Azóta sem tudom eldönteni, hogy álmodtam-e. Az árubőség, a látszólagos káosz, ami egyébként katonás rend, a rengeteg mozgás, illat, zaj, kifőzde nagyon mozgalmas.
Nekem, egy európai embernek, szürreális élmény volt, de bármikor visszamennék.
Igazából vonzó az a fajta zsúfoltság, mozgalmasság. A higiéniát máshogy értelmezik, mint mi. Gyanítom, hogy nagy kihívás lenne egy ÁNTSZ-NÉBIH ellenőr brigádnak betartatni ott a magyar szabályokat.
Az egyik pláza alagsorában találtam egy hatalmas élelmiszer boltot.
Az alapélelmiszerekben nem sok a különbség. Természetesen vannak más fűszerek, konzervek, de alapvetően a jelleg azonos.
Nem így az élőállat részleg.
Ott aztán szó szerint láttam kígyót, békát. Számtalan hal, rák, polip, de még teknős is volt. Érdekes volt látni, ahogy a háziasszonyok várakoztak, beszélgettek a dézsák, akváriumok, medencék előtt, között. Kérdésemre elmondták, hogy arra várnak, mikor pusztul el egy állat. Ugyanis az élőállat drága, a már kipurcant pedig olcsóbb.
Utólag láttam csak beigazolódni a pillangó hatást.
Vuhanban valaki bepuszilt egy denevérpörit, aminek következtében Kistarcsán elfogyott az élesztő.
Az ízetlen tréfát, ostoba viccet félretéve… Voltam a híres Vuhanban is.
Sőt, a pandémia első heteiben Kínából hazahozott hét magyarból négyet én küldtem Vuhanba dolgozni.
Már a levegőben voltak, amikor kitört a balhé, de szerencsére késett a gépük és a már kiürített repülőtérre érkeztek, majd egyből a szállodába mentek. Ott aztán vigyáztak rájuk és egymásra.
Elég kemény napokat éltek meg ők és a családjuk is. Mi pedig mindent elkövettünk, hogy biztonságban legyenek és ne szenvedjenek hiányt semmiben.
A magyar és a kínai hatóságok, külügyi szervek áldozatos munkája kapcsán sikerült nekik sértetlenül és egészségesen hazatérni.
Nagy tanulság volt ez mindenkinek. Remélem és kívánom, hogy hamarosan az egész világ fellélegezhessen. Addig is védekezzünk!
Kanyarodjunk vissza a vidámabb témákhoz!
Muszáj voltam kipróbálni a riksát is.
Kiváló közlekedési eszköz és nem is drága. Mivel a közlekedésük része évezredek óta, így megszokott és az autósok vigyáznak a riksákra. Talán furcsán hangzik, de ebben éreztem magam a legnagyobb biztonságban.
Jutott idő a történelmi városrészek megtekintésére is.
Így jutottam el például a csengdui ősi városrészbe, a Wu Hou Shrine múzeumnegyedbe. A területet a Krisztus utáni második században kezdték el beépíteni.
Bevallom őszintén, megérintett a történelem. Elképzeltem a templomok építését, a szerzetesek, hivatalnokok nyüzsgését. Magam előtt láttam a korabeli uralkodókat és udvartartásukat. Felemelő érzés volt egy olyan kultúra ősi városrészében megélni a perceket, amely több, mint ezer éve létezett már akkor, amikor az én ezeréves hazámat megalapították.
A sok kirándulás után együnk már végre valamit!
A kínai társasági étkezéseknek szigorú rendje van. Ez elsőként az ülésrenden látszik.
Az ajtóval szemben ül a Főnök, a 老板 (Lǎobǎn). A jobbján ül a második ember, a balján a harmadik és így tovább. A nagy kerekasztal közepe elfordítható és az ajtónál helyezik fel az ételeket, amelyeket balról jobbra forgatva juttatnak el a Főnökhöz. Minden fogást a Főnök kóstol meg először.
Két készlet pálcikát adnak. Az egyikkel a forgóasztalról a személyes tányérba kell tenni az ételt. A másikkal pedig étkezni.
Az étkezés kötelező eleme a tószt, a koccintás is. Az első szó a Főnöké, ő szól először mindenkihez. Utána balra indulva körbejárja az asztalt és mindenkihez szól pár szót, koccintanak.
Amikor leült, akkor ugyanezt a „körmenetet” megteszi a második, harmadik, negyedik és a többi ember is, ebben a sorrendben.
Az étkezésnek mindig akkor van vége, amikor a Főnök úgy dönt. Ekkor gyors elköszönés mindenkitől és távozás. Elsőre szokatlan volt, de viszonylag könnyen beletanultam. Főleg a koccintás megy kiválóan.
Nem hagyhattam ki az IKEA-t sem. Kíváncsi voltam, hogy Kínában is van-e húsgolyó.
A kínai IKEA-ban felfedeztem egy szerintem paradoxont.
Az IKEA, külföldi cégként import terméket árusít, így külön szabályok vonatkoznak rá. Az köztudott, hogy lehetnek kínai beszállítói is.
Szerintem joggal merül fel a kérdés, hogy a svéd „import” áruházban árusított kínai evőpálcika import termék, vagy sem? Ezt a nagyon fontos és lényeges kérdést nem tudták a kínai kollégáim megválaszolni. 😊
A kínai hotpottal először egy igen forgalmas városi úton lévő étterem járdateraszán (értsd, egy nagy sátor a járdán) találkoztam.
A hotpot lényege, hogy az asztal közepén lévő, általában kétrészes fazékban található, forrásban lévő levesben a fogyasztó önmagának főzi meg a nyers hozzávalókat. Kiváló mulatság, felejthetetlen étkezési program. Lehet egy dupla részes, vagy két szimpla lábast is használni.
Mi itthon úgy szoktuk, hogy az asztal közepére tesszük a két férőhelyes indukciós főzőlapot és az egyik lábasban csípős, a másikban nem csípős leves van. A hozzávalók pedig külön tányéron érkeznek. Én evőpálcát használok, de van olyan a családban, aki nagy chef csipeszt és pici, nyeles merőkosarat használ.
Sokszor és más helyeken is próbáltam a hotpotot.
Időterv:
Előkészítés: 20 perc,
Elkészítés és elfogyasztás: akár több óra is lehet.
A szükséges eszközök:
1 db hotpot edény és asztali főzőlap,
vagy
2+ db lábas, fazék és olyan asztali főzőlap, ami elfér az asztalon és egyszerre tudja melegíteni az edényeket,
1 db éles kés,
1 db vágódeszka,
hozzávalókként tárolóedény, tányér
és fejenként:
1 db chef csipesz, a nyers hozzávalókhoz,
1 db nyeles merőkosár a megfőtt hozzávalók kiszedéséhez,
1 szett evőpálcika, vagy kés-villa, az étkezéshez,
annyi tányér, ahány féle hozzávaló és szósz lesz, plusz egy az étkezéshez,
Hozzávalók (ízlés szerint):
– vékonyra szelt húsok, hogy gyorsan megfőjenek,
– vékonyra szelt zöldségek, hogy gyorsan megpuhuljanak,
– alaplevek (zöldség, hús, hal, kukorica, tej, csípős, édes, durván chilis, stb)
– szószok, olajok (szója, osztriga, gomba, worcester, szezám, olíva, mustáros, fokhagymás, tejfölös, bármilyen).
Elkészítés:
1. Szeleteljük vékonyra a hozzávalókat.
2. Szortírozzuk személyekre lebontva és tegyük az asztalra, a főzőlappal, lábasokkal, evőeszközökkel.
3. Kapcsoljuk be a főzőlapot és töltsük fel a lábasokat alaplevekkel.
4. Várjuk meg, amíg felforrnak.
5. A ízlésünk szerinti sorrendben tegyük a hozzávalókat a lobogó levesekbe és várjunk pár percet, amíg átfőnek, megpuhulnak.
6. Időnként pótoljuk az alapleveket.
[ngg src=”galleries” ids=”7″ display=”basic_thumbnail” thumbnail_crop=”0″]
