Miután megérkezve Sevillába elköltöttem a tapas bárban a változatos vacsorámat és nyugovóra tértem, egy pihentető alvás és gyors reggeli után nyakamba vettem a várost.
Az első utam a Plaza de España-ba vezetett.
Ez a csodálatos épület a Maria Luisa Parkban található. 1928-ban építették az 1929-es Spanyol-Amerikai Világkiállításra. Lenyűgöző méreteivel, a szépen festett díszes csempéivel maradandó élményt okozott. Órákig bolyongtam és csodáltam az művészek alkotásait. A Maria Luisa Parkban sétálva számtalan park, tisztás, szökőkút várt.
Az egyik hatalmas fa mellett éppen egy esküvői fotózás volt.
A park kimondottan alkalmas a romantikus sétákra, profi, vagy amatőr fotózásra. A művészeteket, építészetet kedvelők is megtalálják a kikapcsolódás lehetőségét. Turisták, családok, diákok, sőt még a filmrajongók is találnak kedvükre valót. Pár jelentet forgattak itt az Arábiai Lawrence, A diktátor és a Csillagok Háborúja filmekből is.
A sok látnivaló miatt az ebéd csak egy gyors sonkatál volt.
A spanyol sonkák kimondottan ízesek, zamatosak. Nem azt mondom, hogy a jobbak, vagy rosszabbak mint más nemzetek sonkáinál, de azt igen, hogy bármikor ismét ennék ilyet.
Az egyik esti sétámon olyan sonkaboltot találtam, amilyet előtte elképzelni sem tudtam.
A kirakata előtt állva azon tűnődtem, hogy mi itthon és a világban vajon miért nem vagyunk képesek a kiváló magyar termékeknek ilyen, vagy ennél jobb marketinget adni. Azt figyeltem meg az utazásaim során, hogy amíg a külföldi piacokon mindig a piac közepén kell keresni a legjobb minőségű portékákat, a megérdemelt helyén, addig a magyar piacok legjobb áruit a területek szélén, vagy a sarokban találjuk. Azt hiszem, ideje lenne már, hogy a hangerő és a feltűnés helyett a minőség és az alázat nyerjen teret.
A délutánomat Sevillában sétálva töltöttem.
Hol egy régi szobrot fényképeztem le, hol a folyóparton bámészkodtam. Alkalmam volt belopakodni a több, mint 500 éves Sevillai Egyetemre. Kicsit elidőztem az aulája egyik félre eső beülő fülkéjében és elképzeltem, hogy vajon mi történhetett ott az különböző századokban, a békés, háborús, iskolai és szünidőkben. Itt is igaz a mondás, hogy „ha a falak mesélni tudnának…”.
Az egyik pihenőm alkalmával kellemes zeneszóra lettem figyelmes.
Kiderült, hogy a zene egy hordozható lejátszóból szűrődött ki és egy flamenco táncos kísért. Én még ilyet nem is láttam. Kíváncsivá tett és viszonylag sokáig néztem. Látszott, hogy sokat gyakorolta a mozgásokat és azokat professzionális szinten tanulta be, adta elő. Csodálatos volt.
Estére sikerült jegyem vennem a Real Betis Balompié és RCD Espanyol de Barcelona focimeccsre.
Sosem voltam még spanyol bajnoki focimeccsen, így kaptam az alkalmon és megnéztem egyet. Már a stadion előtt komoly tömeg volt és ahogy gyülekeztek az emberek, úgy lett egyre zajosabb, morgóbb a lelátó. Az eredményre már nem emlékszem, arra viszont igen, hogy a pálya körüli street food kocsikban megvásárolható sonkás szendvicsek, churros és egyéb spanyol ételek nagyon finomak voltak.
Nem akartam magam tele enni a street foodal, mert a szállásadóm javasolt egy kisvendéglőt a közelben.
A focimeccs után el is mentem az ajánlott étterembe. Hosszasan néztem az étlapot, de a focimeccs ételei még nem engedtek túl nagy vacsorát. Így a világhíres gazpachora esett a választásom.
A gazpacho a spanyolok nagyhírű frissítő, hideg zöldséglevese.
A gazpacho, vagy más néven andalúziai gazpacho már a XII. századtól ismert étel, de a mai formájában a XIX. században, a paradicsom hozzáadásával jelent meg. A legfőbb hozzávalói a paradicsom, uborka, hagyma, paprika, fokhagyma, olívaolaj, borecet, víz, só, bors és szikkadt kenyér.
Időterv:
Előkészítés: 20 perc,
Elkészítés: 5 perc
Elfogyasztás: 5 perc
A szükséges eszközök:
1 db keverőtál,
1 db botmixer, vagy turmixgép,
1 db vágódeszka,
1 db hámozókés,
Hozzávalók:
1 liter paradicsomlé (lehet ennek megfelelő paradicsom hámozásával, magozásával is bajlódni, ha valakinek ahhoz van kedve),
2 db kaliforniai paprika (a pirosat, vagy a sárgát javaslom),
2 gerezd fokhagyma,
1 db kígyóuborka,
1 fej főzőhagyma,
1 evőkanál borecet,
1 teáskanál só,
1 csipet bors.
Elkészítés:
1. Hámozzuk meg a paprikákat és az uborkát, majd vágjuk apró darabokra.
2. Tegyük őket a turmixgépbe, vagy a keverőtálba.
3. Vágjuk nagyon apró darabokra a hagymát, fokhagymát, majd ezeket is tegyük a keverőtálba, vagy a turmixgépbe.
4. Öntsük rá a paradicsomlevet és turmixoljuk össze.
5. Ízlés szerint ízesítsük sóval, borssal, borecettel.
6. Pár csepp olívaolajjal és pirítóssal kínáljuk. Ha van kedvünk, lehetőségünk, akkor friss bazsalikommal is megszórhatjuk.
[ngg src=”galleries” ids=”48″ display=”basic_thumbnail”]
