A Caprese saláta, vagy csak röviden Caprese egy fontos olasz nemzeti jelkép.
Az egyik történet szerint, az Első Világháború után, a húszas években, egy hazafias kőműves olyan ételt szeretett volna kreálni, amely mutatja a nemzeti trikolort.
Annyi bizonyos, hogy a Capri szigeten napjainkban is működő, Hotel Quisisina menüjében már megtalálható volt1924-ben.
A következő beszámoló az ötvenes évekből származik.
A száműzött egyiptomi uralkodó, I. Farouk-nak kínáltak az olaszországi tartózkodása idején egy olyan szendvicset, amely bemutatja az olasz zászló színeit.
Ezek alapján egyértelmű, hogy ez az étel a XX. század találmánya.
Ennek is számtalan változata létezik már.
Van, aki tesz hozzá olívabogyót, pestot, balzsamecetet, római salátát, fekete borsot, vagy éppen rukkolát.
Olyan is van, aki a bazsalikomot oregánóval helyettesíti, vagy egészíti ki. Ez a gasztronómia ellen elkövetett súlyos testi sértés. Soha, de soha ne tegyenek ilyet.
Régóta tervezem, hogy megnézem magamnak Capri szigetét.
Egyszer el is indultam, de sajnos az akkori nápolyi sztrájk elvette a kedvemet, így csak Toszkánáig jutottam.Különösebben nem bánkódtam, panaszra okom, unatkozni meg lehetőségem nem volt Toszkánában.
Az, hogy ez az étel az olaszok egyfajta nemzeti büszkesége, magam is megtapasztalhattam.
Történt, hogy az egyik üzleti utamon, amikor egy olasz beszállítónál készültem öntödei gépeket vásárolni, képes voltam a gyors autópálya helyett a kisfalvak között autózni.Az volt a célom, hogy megkóstolhassam a háztáji tésztákat, kenyereket, szalámikat, kolbászokat, salátákat.
Ahol megláttam egy szimpatikus vendéglőt, kifőzdét, kisboltot, ott megálltam és megkérdeztem, hogy tartanak-e saját, vagy helyi terméket.
Ha igen volt a válasz, akkor kóstoltam, vásároltam, beszélgettem velük. Az utam végére tele lett a csomagtartó.
Érdekes volt, hogy minden háznál, ahol megálltam, volt Caprese.
Természetesen „elkéstem” a megbeszélésről, de olyan nagy tételben, annyi millió euróért vásároltam öntödei gépeket az olasz üzletféltől, hogy ezt megbocsátotta nekem.
Az olasz partnert telefonon tájékoztattam, hogy éppen merre járok és ő is adott tippeket, hogy hova térjek be. Így az „elkésés”-t megbocsátotta, csupán a felesége által készített meleg ebédjéről maradt le.
Amikor megérkeztem, tudván, hogy miattam maradt éhen, meg egyébként is üres gyomorral nem lehet jó üzletet kötni, kivettem a teli dobozomat a csomagtartóból és a tárgyaló asztalon egy terülj-terülj asztalkámat varázsoltam. Erre, hálásan meglepődve, ő is elővett valamit a hűtőjéből.
Meglepetésemre, egy nagy tál Caprese volt, amit a felesége vitt be neki, ha már lemaradt az ebédről.
Sikeres utazás, sikeres üzleti tárgyalás lett végül és a barátságunk is kialakult. Így, amikor az USA-Kanada régióban igazgatóskodtam és újból öntödei gépeket vásároltam, nem volt kérdés, hogy őket hívom.
Találja ki kedves olvasóm, hogy mit hozott magávalajándékba (megjegyzem, nem túl törvényesen, hiszen Kanadába már akkor sem volt elfogadott élelmiszert behozni, de gondolta legfeljebb elkobozzák tőle)?
Természetesen pár eredeti olasz Caprese hozzávalót, jól lehűtve, jól becsomagolva.
Ezen személyes történetek miatt ez az étel fontos nekem,több, mint az átlagos tisztelet.
Számomra az utazást, a barátságot és a nemzetek közötti egyik közös nyelvet, a gasztronómiát jelenti.
Időterv:
Előkészítés: 20 perc (a 15 perces várakozással együtt).
Elkészítés: 10 perc.
Elfogyasztás: 5 perc.
A szükséges eszközök:
1 db vágódeszka,
1 db éles kés,
1 db nagy keverőtál.
1 evőkanál.
Hozzávalók:
4 db szeletelt, közepes paradicsom, (a felhasználás előtt picit sózzuk be és tegyük a hűtőbe negyedórára, hogy levet eresszen, majd szűrjük le)
20 dkg tépett, igazi mozzarella (minél nagyobb a mozzarella, annál jobb),
egy marék friss bazsalikom levél,
1 evőkanál só,
2 evőkanál olívaolaj.
Elkészítés:
1. Tegyük a tálba a kézzel tépett mozzarellát, a korábban besózott és leszűrt paradicsomot, valamint a friss bazsalikomot (ha intenzívebb ízt szeretnénk, akkor kézzel morzsoljuk el). Ha bármi egyebet is szeretnénk bele (rukkola, bors, olíva), akkor azt most tegyük bele.
2. Óvatosan keverjük össze pár csepp olívaolajjal.
3. Tálaláskor is kínáljunk hozzá olívaolajat.
4. Alapvetően önmagában fogyasztandó. Ha kenyérfélével szeretnénk fogyasztani, akkor szendvicsként együk.
5. Ha római salátával, vagy pestoval vágyunk rá, akkor a salátát tálaláskor tegyük alá, a pestot csepegtessük rá.
