Tisztában vagyok azzal, hogy a magyar kultúrában Mindszentek és Halottak Napja van.
Bevallom, hogy kicsit zavar ez a fajta rendszeres vita, ami minden ősszel ránk köszönt (meg a tavaszi Valentin napi is). Úgy tudom elképzelni a megoldást, hogy egyesítjük az ünnepeket, miközben elsőbbséget élveznek a tradicionális szokások.
Tehát Mindszentek és Halottak Napja elsődlegesen és aki akarja, annak Halloween is. Én ebben hiszek, más meg másban.
Elfogadom, ha valaki másképp gondolkodik, legfeljebb nem tudok vele azonosulni. Fontos megkülönböztetni az elfogadást és az azonosulást. A kényszerű beletörődést pedig kimondottan ellenzem, mert az nem más, mint elfogadott verbális, vagy nonverbális erőszak.
Manapság nehéz felismerni a kierőszakolt beletörődést, mert a kezdeményezői alapból bele csomagolják a bűntudatot is. Ezt hívják „ha nem vagy teljesen velünk, akkor ellenünk vagy” jellegű üzeneteknek. Ez a bűntudatba csomagolása a kierőszakolt beletörődésnek.
Pár éve, pár évig igazán autentikus környezetben, Kanadában és az USA-ban élhettük meg a Halloweent.
Nem vitték túlzásba, még akkor sem, ha annak tűnt. A házakat, parkokat feldíszítették és volt néhány egészen csinos dekoráció is. A gyerekek élvezték, közösségi ereje van az ünnepnek.
Volt olyan, aki a munkahelyen múmiának, zombinak, vagy éppen boszorkánynak öltözve jött dolgozni.
Először meglepett, de utána már szórakoztató volt. Sőt, belegondolva kimondottan kellemes élmény a mindennapok „savanyú uborka” hangulatához képest.
Mi magunk is hozzájárultunk a céges és a lakóhelyi halloweeni eseményekhez.
Vettünk kültéri világtást, felfújható boszorkányt, műanyag fejfát a kertbe.
A gyerekek körbe járták a szomszédokat és hozzánk is jött egy rakás gyerek. Illedelmesen bekopogtattak és már szólt is a „Trick or Treat” – „Csokit, vagy csalunk” felkiáltás. Valami olyasmi, mint nálunk a húsvéti locsolás.
A munkahelyre én is vittem egy nagy vödör csokit és körbe kínáltam a kollégáimat, ahogy mindenki más is tette.
Különleges halloweeni ételre nem emlékszem, csak arra, hogy nekik fontos ez és arra, hogy hálás vagyok nekik. Szélesítették a látókörömet és bizony elfogadóbbá tettek.
A családunk ezen a napon készített először brownie-t. Kiváló és egyszerű sütemény.
A sütemény a barna színéről kapta a nevét. A legenda szerint egy szórakozott szakács elfelejtett sütőport tenni a csokitortába. Az első írott forrás, amiben említik a bronwie-t, 1897-ből való.
Időterv:
Előkészítés: 10 perc,
Elkészítés: 30 perc,
Elfogyasztás: 10 perc.
A szükséges eszközök:
1 db keverőtál a tésztához,
1 db olvasztó lábas a csokihoz,
1 db keverőkanál,
1 db teáskanál,
1 db tepsi.
Hozzávalók:
5 db tojás,
25 dkg cukor,
10 dkg kakaópor,
10 dkg liszt,
1 teáskanál sütőpor.
25 dkg étcsoki,
20 dkg vaj.
Elkészítés:
1. Keverjük habosra a tojásokat és a cukrot.
2. Keverjük bele a kakaóport, a lisztet és a sütőport, óvatosan.
3. Lassú tűzön olvasszuk, melegítsük össze a vajat és a csokoládét (18+ Mivel Kanadában már legális, ezért van olyan, aki egy bizonyos „zöldfűszerrel” üti fel, ami sem nem petrezselyem, sem nem oregánó. A legalizált zöld és bármiféle hasonló fogyasztásával én nagyon nem értek egyet amúgy.).
4. Keverjük a csokis vajunkat a tésztába.
5. Béleljük ki a tepsinket sütőpapírral, majd öntsük bele a csokis, vajas tésztát.
6. Tegyük a 220 Celsiusra előmelegített sütőbe és süssük 12-15 percig a tepsi nagysága és a tészta vastagsága függvényében. Minél vékonyabb a tészta, annál kevesebb ideig kell sütni.
7. Magától hagyjuk szabad levegőn kihűlni. Amikor kivesszük, még rezgős, de ahogy hűl, meg is szilárdul.
[ngg src=”galleries” ids=”43″ display=”basic_thumbnail” thumbnail_crop=”0″]
