Az első szlovák, vagy inkább csehszlovák élményem 1985-re esik.
Akkoriban már egy éve rendelkezett a család egy 1976-os, még 6 voltos Trabanttal. 8 éves korában vettük, ha jól emlékszem, 25000 Ft-ért. A szüleim igen sokat dolgoztak ennyi pénzért, ment a három műszak és a GMK is.
Az első külföldi, családi kirándulásunk Csehszlovákiában volt.
Parassapusztánál léptük át a határt, emlékszem, hogy micsoda feszültség volt bennem is a határőrök miatt. Működött az akkori propaganda, teljesen ártatlanul is féltünk az egyenruhától.
Megnéztük a „kötelező” városokat. Ilyen volt Zólyom, Nyitra, Besztercebánya.
Az akkori szokások szerint, nem csak kirándulni mentünk, hanem bevásárolni is, amit pár évvel később már Szabadkán és Bécsben is megtettünk.
Szlovákiában például volt banán. Az én kedvencem azonban mégis az a kristálycukorral megszórt keksz, a meggyes Figaro cukorka és a rumos puszedli volt. 10 éves gyerekként mi más is lehetett volna? 😊
Nagyon szerettem a műanyag repülőket is. Valahogy ott nagyobb volt a választék, tehát be kellett mennem egy játékboltba is. Ott kaptam meg a régóta vágyott TU-144-es modellt.
Ez már hazafelé menet történt, jóval a szintén kötelező csomagtartós rántott csirke a’la parkoló menüsor után, tehát már kellően éhes volt a család.
A játékbolt mellett volt egy étterem és egy mini vidámpark is. A vidámpark fontosabb volt nekünk gyerekeknek, mint az éhség. Gyorsan felülhettünk egy-két attrakcióra az akkor hároméves húgommal. Egy menet ára 1 korona volt (2 Ft és 20 fillér).
A vidámpark után beültünk a vendéglőbe és kézzel-lábbal elmutogattuk, hogy mit szeretnénk.
Ekkor találkoztam először a kapustnicával. Igazából én nem ezt kértem, mert melyik 10 éves szereti a káposztalevest, de hát éhes is voltam, nem is volt más, meg elég kényszerítő erő volt, hogy csak akkor bonthattam meg a rumos puszedlit, ha megettem a levest. Nem ment túl gyorsan, de hát a várt puszedli… 😊
A káposztát ősidők óta termesztik Európában.
Egy történet szerint a kapustnica alapját jelentő savanyú káposztát és levest egy római hadtest szakácsának köszönhetjük. Egy, a Pannónia területére irányuló menet során kifogytak az ételből, viszont a káposztájuk megerjedt. A szakács, más választása nem lévén, ebből az erjedt káposztából főzött levest. Egy katona sem halt bele, így átgondolva a praktikusságát, hamar be is vezették. Gyorsan elérte a népszerűségét, amely azóta is tart.
A kapustnica az egyik legfőbb szlovák karácsonyi, szilveszteri étel.
Igazi lélekmelegítő a hideg napokon és bizony a mulatságok másnapján is közkedvelt. Eredetileg csak káposztából készült és az idő folyamán gazdagodott gombával, kolbásszal, egyéb húsokkal. Most egy gazdag változat receptjét írom le.
Időterv:
Előkészítés: 15 perc.
Elkészítés: 75 perc.
Elfogyasztás: 15 perc.
A szükséges eszközök:
1 db nagy fazék,
1 db éles kés,
1 db vágódeszka,
1 db keverő-, merőkanál,
1 db evőkanál.
Hozzávalók:
3 evőkanál házi sertészsír, vagy 10 dkg aprított kenyérszalonna,
1 nagy fej, aprított vöröshagyma,
4 gerezd aprított fokhagyma,
2-3 db babérlevél,
2-3 csipet őrölt bors,
1 csipet só (csak az elején),
1 kg kiáztatott, lecsepegtetett savanyú káposzta,
25 dkg darabolt erdei gomba (a csiperke is jó, ha nincs más, de ne legyen „kínai”, mert konzerv íze van 😊),
25 dkg karikázott (ne legyen fél centinél vékonyabb, mert főzés közben szétesik), füstölt vastag kolbász,
25 dkg karikázott (ne legyen fél centinél vékonyabb, mert főzés közben szétesik), füstölt paprikás kolbász,
2-3 csipet só (tényleg csak ha muszáj, mert szinte minden alkotó eleve sós),
2-3 evőkanál tejföl tálaláshoz, ha valaki szereti (én nem teszek bele).
Elkészítés:
1. Tegyünk a fazekunkba zsírt, vagy a kenyérszalonnát, a hagymát, a fokhagymát, borsot és a babérlevelet, valamint egy csipet sót. A sótól jobban „üvegesedik” a hagyma.
2. Amikor üveges a hagyma, akkor tegyük bele a savanyú káposztát. Öntsük fel vízzel úgy, hogy ellepje és kb. egy ujjnyi föle legyen.
3. Főzzük kb. 20 percet, takarékon. Majd vegyük ki a babérlevelet, vagy eleve használjunk babérlevél port.
4. Tegyük bele a gombákat is. Főzzük további 20 percet. Ha szükséges, pótoljuk a vizet, ügyeljünk, hogy nem főzeléket készítünk.
5. Tegyük bele a kolbászokat és főzzük további 15-20 percet. Figyeljünk, hogy ne főzzük szét a kolbászokat. Van, aki meg is paprikázza, köményezi. Én nem szoktam, szerintem bőven elég annyi plusz íz, szín, amennyi a kolbászokból „kioldódik”.
6. Öblös tányérba tálaljuk és kínáljunk hozzá barna kenyeret. Aki szereti, tejföllel gazdagíthatja.
