A megszokott lenne a jobb? – a tyúkhúsleveskocka teszt
Korábban már többször szót ejtettünk az adalékanyagok hatásáról, a vajakról, az olajokról, a tejtermékekről, a gabonákról, vagy éppen a különböző porokról, pelyhekről, granulátumokról.
Most a leveskockákon a sor.
Mivel a leveskocka egy kényelmes megoldás, hiszen kinek van kedve állandóan alaplevekkel bajlódni és viszonylag könnyen elérhető, arra gondoltam, hogy vizsgáljunk meg egy párat.
Nem az egyes márkák közötti különbség érdekel.
A különböző gyártók elvileg azonos termékei közötti különbségek vizsgálata legyen a fogyasztóvédők, vagy a marketingesek dolga. Mérnök lévén, engem az azonos funkciójú, de részleteiben különböző termékek összehasonlítása érdekelt. Ha ezt a kíváncsiságot az egészség szolgálatába lehet állítani, akkor dupla örömben lesz részünk.
A tyúkhúsleveskockákkal kezdtem.
Kiválasztottam egy adalékanyagos, hagyományos leveskockát és egy csak természetes összetevőket tartalmazót.
A hagyományos, adalékanyagos leveskocka összetevői (javaslom megfigyelni, hogy mennyi „csirke” és zöldség van benne):
– jódozott só,
– kukoricakeményítő,
– pálmazsír
– rozmaringkivonat
– nátrium-glutamát
– dinátrium-5′-ribonukleotidok,
– cukor,
– búzaliszt,
– tyúkzsír 1,9%,
– aromák (búzával, zellerrel)
– szárított zöldségek (petrezselyemlevél, sárgarépa, vöröshagyma),
– szárított élesztőkivonat
– karamell,
– riboflavin,
– szárított tyúkhúspor 0,2%,
– szárított fokhagyma koncentrátum,
– maltodextrin.
A leírás alapján 2,1%-nyi „csirke, tyúk” alkotó, négyféle zöldség és rengeteg „E” van benne, ráadásul ketyegő bomba a gluténérzékenyeknek és van benne zeller.
A natúr leveskocka összetevői:
– tengeri só,
– pálmaolaj,
– cukor,
– szárított zöldségek 7,1% (vöröshagyma, sárgarépa, zeller),
– kukoricakeményítő,
– élesztőkivonatok,
– szárított csirkekivonat 5%,
– maltodextrin,
– csirkezsír,
– természetes aroma,
– fűszerek,
– olívaolaj 0,5%,
– lestyán,
– petrezselyemlevél,
– feketebors,
– babérlevél.
5% feletti a „csirke, tyúk” alkotórésze, minimum 7 féle zöldség, valódi fűszerek és olívaolaj is van benne, ráadásul nem fenyegeti a gluténérzékenyeket, viszont ebben is van zeller.
Engem már itt meggyőzött a natúr leveskocka.
Ha az árát nézem, akkor gyakorlatilag nincs különbség. Az egyik boltban az első az olcsóbb, a másikban a második, a különbség pár forint csupán. Az összetevők közötti különbség fényévnyi és őszintén nem értem, hogy a „hagyományos, adalékanyagos” hogyan kaphatott forgalmazási engedélyt.
A teszt körülményei azonosak voltak termékek esetében.
Mindkét esetben 1 liter, már forrásban lévő vízhez adtam egy kockát és 5 percig főztem őket teljesen egyforma teflonos edényben. A beoldódás 30-30 másodperc volt.
Habképzőséd egyik esetben sem volt jelentős, viszont volt különbség.
A hagyományos habjában lévő petrezselyemlevelek kirakódtak az edény falára, a natúrban viszont a felület közepén keringtek, egy kupacnyi habban. Az első esetben csak mosogatóval jött le a zöldfűszer, a másodikban viszont tálaláskor eltűnt a hab és a levélkék leúsztak a leves aljára. Tehát a hagyományosnál elveszett a petrezselyem, a natúrnál nem.
A zöldségtartalom különbsége szemmel látható.
A hagyományos leveskocka gyakorlatilag nem tartalmaz észrevehető zöldséget, a natúr viszont elég sokat. Ez látszik az összetevőkön is.
A zsiradékok különböző módon lebegnek a felületeken.
A hagyományos, adalékanyagos leveskocka zsiradéka táblákban úszkált a felszínen, a natúr pedig szépen egyenletesen eloszlott. A natúr sokkal gusztusosabb nekem.
A színek között is óriási a különbség.
A hagyományos, adalékanyagos halvány, sápadt, pedig külön színezék is van benne. A natúr erős és gazdag színű, miközben „csak” fűszereket és zöldségeket tartalmaz, külön színezék nélkül.
Az ízélmény mindkét esetben nosztalgikus.
A hagyományos, adalékolt leveskockalé íze „menzás”, a natúré „nagymamás”. Azt hiszem, hogy ezekkel a jelzőkkel el is mondtam mindent.
Az alábbi fotókon látszanak a különbségek.
Ezek alapján eldöntöttem, hogy bár továbbra is használok leveskockát, de az csak és kizárólag natúr lehet. Önnek is hasonló döntést javaslok, kedves Olvasóm.