Connect with us

Program

Folytatja várostörténeti sorozatát a múzeum

mm

Published

on

Újabb bejegyzéssel folytatja a Dunaújváros 70 éves fennállásának évfordulója alkalmából indított várostörténeti sorozatát az Intercisa Múzeum a honlapján.

Kronászt Margit és Nagyné Hodik Mónika történészek ezúttal arról értekeztek, hogy hol és miként laktak a még épülő városban a munkások. Érdekesség, hogy az 1962-ben készült Legenda a vonaton című film az építkezés hangulatából ad vissza egy keveset. A vonaton a városba tartó munkások visszaemlékezéseit ismerhetik meg. Akik nem ingáztak az óváros vagy a környező falvak és az építkezés között, azok többnyire barakkokban laktak. Az első időkben csak ezek az ideiglenes épületek voltak a Radarban és a Szórád Márton úton, a Déliváros csak később épült ki. Persze már emelkedtek a végleges épületek is, ahol a szállások mellett többnyire hivatalok és intézmények kaptak helyet. Voltak a „szerencsések”, akik vezető pozícióban dolgoztak vagy elismert szakemberek voltak, nekik „szépen berendezett” lakás jutott. A Radar, a mélyépítők otthona, a Tűzoltóság épületével szemben, nagyjából a mostani Momert területén volt, amelyhez italbolt, büfé, élelmiszerüzlet, orvosi rendelő, bölcsőde és kultúrotthon is tartozott, mintegy kis város. A magasépítők szállása a Délivárosban volt, egy „külön kis világ”. Itt szinte minden volt, mint a városban: vendéglő, fodrász, tüzép telep, rendőrörs, tanácskirendeltség, bölcsőde, óvoda, iskola, sőt két kultúrterem is. Utcák rendeződtek sorban, ahol sajátos törvények uralkodtak. A volt óragyár és a betonelemgyár között épült fel az ezres barakk, az ipari tanulók lakótelepe, ahol később családosok laktak. Egy-egy szobában hatan-nyolcan, esetleg tizenhatan-huszonketten laktak.

Hirdetés