Miután megérkezve Sevillába elköltöttem a tapas bárban a változatos vacsorámat és nyugovóra tértem, egy pihentető alvás és gyors reggeli után nyakamba vettem a várost.
Az első utam a Plaza de España-ba vezetett.
Ez a csodálatos épület a Maria Luisa Parkban található. 1928-ban építették az 1929-es Spanyol-Amerikai Világkiállításra. Lenyűgöző méreteivel, a szépen festett díszes csempéivel maradandó élményt okozott. Órákig bolyongtam és csodáltam az művészek alkotásait. A Maria Luisa Parkban sétálva számtalan park, tisztás, szökőkút várt.
Az egyik hatalmas fa mellett éppen egy esküvői fotózás volt.
A park kimondottan alkalmas a romantikus sétákra, profi, vagy amatőr fotózásra. A művészeteket, építészetet kedvelők is megtalálják a kikapcsolódás lehetőségét. Turisták, családok, diákok, sőt még a filmrajongók is találnak kedvükre valót. Pár jelentet forgattak itt az Arábiai Lawrence, A diktátor és a Csillagok Háborúja filmekből is.
A sok látnivaló miatt az ebéd csak egy gyors sonkatál volt.
A spanyol sonkák kimondottan ízesek, zamatosak. Nem azt mondom, hogy a jobbak, vagy rosszabbak mint más nemzetek sonkáinál, de azt igen, hogy bármikor ismét ennék ilyet.
Az egyik esti sétámon olyan sonkaboltot találtam, amilyet előtte elképzelni sem tudtam.
A kirakata előtt állva azon tűnődtem, hogy mi itthon és a világban vajon miért nem vagyunk képesek a kiváló magyar termékeknek ilyen, vagy ennél jobb marketinget adni. Azt figyeltem meg az utazásaim során, hogy amíg a külföldi piacokon mindig a piac közepén kell keresni a legjobb minőségű portékákat, a megérdemelt helyén, addig a magyar piacok legjobb áruit a területek szélén, vagy a sarokban találjuk. Azt hiszem, ideje lenne már, hogy a hangerő és a feltűnés helyett a minőség és az alázat nyerjen teret.
A délutánomat Sevillában sétálva töltöttem.
Hol egy régi szobrot fényképeztem le, hol a folyóparton bámészkodtam. Alkalmam volt belopakodni a több, mint 500 éves Sevillai Egyetemre. Kicsit elidőztem az aulája egyik félre eső beülő fülkéjében és elképzeltem, hogy vajon mi történhetett ott az különböző századokban, a békés, háborús, iskolai és szünidőkben. Itt is igaz a mondás, hogy „ha a falak mesélni tudnának…”.
Az egyik pihenőm alkalmával kellemes zeneszóra lettem figyelmes.
Kiderült, hogy a zene egy hordozható lejátszóból szűrődött ki és egy flamenco táncos kísért. Én még ilyet nem is láttam. Kíváncsivá tett és viszonylag sokáig néztem. Látszott, hogy sokat gyakorolta a mozgásokat és azokat professzionális szinten tanulta be, adta elő. Csodálatos volt.
Estére sikerült jegyem vennem a Real Betis Balompié és RCD Espanyol de Barcelona focimeccsre.
Sosem voltam még spanyol bajnoki focimeccsen, így kaptam az alkalmon és megnéztem egyet. Már a stadion előtt komoly tömeg volt és ahogy gyülekeztek az emberek, úgy lett egyre zajosabb, morgóbb a lelátó. Az eredményre már nem emlékszem, arra viszont igen, hogy a pálya körüli street food kocsikban megvásárolható sonkás szendvicsek, churros és egyéb spanyol ételek nagyon finomak voltak.
Nem akartam magam tele enni a street foodal, mert a szállásadóm javasolt egy kisvendéglőt a közelben.
A focimeccs után el is mentem az ajánlott étterembe. Hosszasan néztem az étlapot, de a focimeccs ételei még nem engedtek túl nagy vacsorát. Így a világhíres gazpachora esett a választásom.
A gazpacho a spanyolok nagyhírű frissítő, hideg zöldséglevese.
A gazpacho, vagy más néven andalúziai gazpacho már a XII. századtól ismert étel, de a mai formájában a XIX. században, a paradicsom hozzáadásával jelent meg. A legfőbb hozzávalói a paradicsom, uborka, hagyma, paprika, fokhagyma, olívaolaj, borecet, víz, só, bors és szikkadt kenyér.
Időterv:
Előkészítés: 20 perc,
Elkészítés: 5 perc
Elfogyasztás: 5 perc
A szükséges eszközök:
1 db keverőtál,
1 db botmixer, vagy turmixgép,
1 db vágódeszka,
1 db hámozókés,
Hozzávalók:
1 liter paradicsomlé (lehet ennek megfelelő paradicsom hámozásával, magozásával is bajlódni, ha valakinek ahhoz van kedve),
2 db kaliforniai paprika (a pirosat, vagy a sárgát javaslom),
2 gerezd fokhagyma,
1 db kígyóuborka,
1 fej főzőhagyma,
1 evőkanál borecet,
1 teáskanál só,
1 csipet bors.
Elkészítés:
1. Hámozzuk meg a paprikákat és az uborkát, majd vágjuk apró darabokra.
2. Tegyük őket a turmixgépbe, vagy a keverőtálba.
3. Vágjuk nagyon apró darabokra a hagymát, fokhagymát, majd ezeket is tegyük a keverőtálba, vagy a turmixgépbe.
4. Öntsük rá a paradicsomlevet és turmixoljuk össze.
5. Ízlés szerint ízesítsük sóval, borssal, borecettel.
6. Pár csepp olívaolajjal és pirítóssal kínáljuk. Ha van kedvünk, lehetőségünk, akkor friss bazsalikommal is megszórhatjuk.
no images were found
